Végre elismerés: a Fenntartható Vízgazdálkodási Intézkedési Terv és a hangsúly a vízmegtartáson hosszú idő után valódi szemléletváltást jeleznek — pontosan ezt követelték évek óta a kutatók és civilek. A természetalapú megoldások, a csapadék helyben tartása és a talaj vízkészletének helyreállítása egyszerre szolgálja a klímavédelmet, a biodiverzitást és a vidéki közösségek jövőjét. Ugyanakkor nem elég a jó szándék: sürgős és átlátható források, jogi garanciák és folyamatos civil részvétel kellenek az intézkedések kiterjesztéséhez és ellenőrzéséhez. Elutasítandó minden olyan „nagy műtét” — új Duna–Tisza-csatorna vagy karsztvízzel való pótlás — amely rövid távon orvosolna tüneteket, de hosszú távon tovább gyengítené a rendszert és a közjó forrásait. Kötelező a szárazföld alatti vízkivételek szigorú monitorozása, az engedély nélküli kutak felszámolása és a szennyezők felelősségre vonása. Külön figyelmet igényelnek a kisgazdaságok és hátrányos helyzetű térségek támogatásai: a fenntartható vízgazdálkodás igazságos átállást kell, hogy jelentsen, ne újabb teher. Gajdos László feladata most a terv hiteles végrehajtása — civil kontrollal, tudományos alapokon és hosszú távú finanszírozással —, mert ha ezt elrontjuk, tényleg sivataggá válhat az ország, de ha jól csináljuk, esélyünk lesz visszaadni a vizeket a természettel és az emberekkel együtt élhető vidékeinknek.