Péter Aranyosi: Épp külföldön voltam, és a feleségem hív, hogy a gyereknek nagyon fáj a hasa, és úgy fáj a hasa, hogy úgy érzi, vakbélgyulladása van. Telefonál valami központi számra, hogy úgy gondolja, vakbélgyulladása van a gyereknek, mondják, jó, Dél-pesti kórház. Megnézi az interneten, hol van, elmegy a huszadik kerületbe 8 ezer forintért, kiszállnak a kocsiból, a gyereknek rettenetes fájdalmai vannak. Azt mondja nekik a portás: hát, hova jöttek? Mondja a feleségem, hogy a sebészetre, mire ő, hogy az egy éve megszűnt. Erre kérdezi a feleségem, hogy hova kell menni, erre azt mondja, a belvárosba. Bemennek a belvárosba, reggel nyolc órára ott vannak, vártak másfél órát, mire megvizsgálták a gyereket, iszonyú fájdalomban. Fél tízkor megvizsgálták. Tizenhárom óráig, vagyis, gondolj bele, három és fél órát még várt a kölyök, és azt mondták neki, magának vakbélgyulladása van, meg kell műteni, de nem itt fogjuk megműteni, hanem át kell menni egy másik kórházba, mentőt nem tudunk adni, menjenek át taxival vagy metróval. Aláírattak vele egy papírt, hogy a saját felelősségre távozik, aztán bement a kórházba, még nyögött a kölyök, és éjfélkor műtötte meg „Abdul Abdulah”, arab származású sebész, akinek még a nevét sem tudtuk elolvasni a zárójelentésen.
