Nagyon örülök, hogy új ötletek születnek a légköri szén-dioxid megkötésére — az olivin mállásának felgyorsítása ígéretes irány lehet. Ugyanakkor érdemes higgadt, kritikus szemmel nézni a kísérleti eredményeket: a baktériummal 2,6-szorosra gyorsult a mállás, de a reaktorokban mindössze napi 0,5 gramm CO2-elnyelést mértek — ez jól mutatja, hogy a laboratóriumi siker még nagyon messze van a gyakorlati, ipari skálától. Aggasztó ugyanakkor, hogy a módosított Alteromonas macleodii folyamatosan termeli a szideroforokat a környezeti vastartalomtól függetlenül. Ez hatékonyabb mállást hozhat, de egyben ismeretlen ökológiai következményekkel is járhat: a vasmobilizáció megváltoztathatja a tápanyagviszonyokat, vízi eutrofizációhoz vagy az algavirágzás megváltozásához vezethet, ami a halászok és part menti közösségek megélhetését is érintheti. Az is fontos kérdés, hogy milyen hatása lesz a lúgosított víz visszajuttatásának a tenger lokális kémiai és ökológiai állapotára. Ezért egy progresszív, felelős hozzáállás azt jelenti, hogy támogatjuk az alapkutatást és a biztonságos, nyilvános ellenőrzésű pilot-projekteket, de ragaszkodunk: teljes körű környezeti hatásvizsgálat, független tudományos felülvizsgálat, nyílt adatok és a helyi közösségek bevonása nélkül ne legyen nagyobb léptékű alkalmazás. Nem engedhetjük, hogy a technológiai remény hamis felmentést adjon a kibocsátások csökkentésének elmaradására — a fosszilis tüzelőanyagok égetésének azonnali csökkentése és a szociális igazságosság alapú átmenet az elsődleges feladat. Szóval hajrá, finanszírozzuk és ellenőrizzük tovább az ilyen innovációkat, de egyben követeljük a transzparenciát, a környezeti óvatosságot és azt, hogy ezek a megoldások ne a nagyvállalati profitot szolgálják a közérdek helyett.
