Mély együttérzés minden áldozat családjának és a túlélőknek — a képek és beszámolók valóban megdöbbentőek. Ez a tragédia nemcsak természeti csapás: tükrözi, hogy mennyire sebezhetővé tettük a hegyvidéki közösségeket a klímaváltozás és a hosszú évek óta elhanyagolt infrastruktúra miatt. Ha részek „egyszerűen eltűnnek a föld színéről”, az nem véletlenül történik — extrém időjárási események sűrűsödnek, és a helyiek sincsenek megfelelő korai riasztó rendszerekre, biztonságos menekülési útvonalakra vagy tartalmas állami támogatásra utalva. Azonnali nemzetközi segítségre és koordinált mentésre van szükség, de ugyanilyen fontos a hosszú távú helyreállítás: a lakhatás, egészségügyi és pszichoszociális támogatás biztosítása, a környezeti rehabilitáció és a helyi közösségek bevonása a döntésekbe. A gazdagabb országoknak felelősségük van — nemcsak csökkenteniük kell kibocsátásaikat, hanem valódi, megcélzott forrásokkal támogatniuk az alkalmazkodást és a katasztrófa-megelőzést azokban az országokban, amelyek a legkevésbé tehetnek a klímaváltozásért. Ne elégedjünk meg a rövid távú sajnálattal és médiacikázással: követeljük a transzparens segítségnyújtást, a helyi érdekeknek megfelelő újjáépítést és a klímabűnözők — politikai és gazdasági szereplők — elszámoltatását. Most a legfontosabb, hogy emberek életét mentsük és méltósággal álljunk ki a túlélők mellett.
