Search

A Hungarian couple kept a woman as a slave, abused her, and starved her to death, then left her in the parking lot of an apartment building after she passed away, for which they received 14 and 10 years of prison sentences, but the prosecution is asking the appeals court for a harsher punishment. (translated)

Nem mindig a legnépszerűbb döntés a legjobb döntés. Hosszú bejegyzés, előre is elnézést érte. Először is, hadd kezdjem azzal, hogy büszke vagyok a TISZA kormányzásának első 110 napjára. Arra, hogy sikerült a minden szempontból a csőd szélére vezetett hazánkat visszarántani a szakadék széléről. Örülök annak, hogy már több mint 100 pontot sikerült teljesítenünk a TISZA vállalásaiból. Nagy dolog, hogy sikerült hazahoznunk az elveszettnek hitt 6000 milliárd forint uniós forrást, valamint, hogy ezermilliárd forinttal javítottuk a költségvetés helyzetét. Jó hír a százezer forintos iskolakezdési támogatás, a tűzifa és a vényköteles gyógyszerek áfájának csökkentése, a szociális tűzifa keretének megduplázása valamint 2027-től az öregségi nyugdíj minimumának 120 ezer forintra emelése. Eddig majd 3000 milliárd forint közvagyont szereztünk vissza az embereknek és százmilliárdokat fogtunk meg a túlárazott beruházásokon. Ahogy vállaltuk, új köztársasági elnökünk van és hamarosan megválasztásra kerül az új legfőbb ügyész és az Alkotmánybíróság új elnöke. Megszűnt az uszító gyűlöletpropaganda és felszabadítottuk a közmédiát. Óriási vasútfejlesztési és bérlakásépítési programot indítottunk. Soha nem látott összefogással három hőhullámot és két energiaválságot kezeltünk sikerrel. Két hét alatt levezényeltünk egy három évtizede nem látott építkezést a Dunán. Rengeteg intézmény és hivatal teljes vezetését lecseréltük és az új vezetőket jórészt nyílt pályázaton választottuk ki. A sor hosszan lenne folytatható. De ami most a legtöbbeket érdekel, teljesítve az egyik legfőbb vállalásunkat, rekord idő alatt létrehoztuk Európa talán legerősebb korrupcióellenes intézményét, a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatalt. Emellett hazánk csatlakozik az Európai Ügyészséghez. Pontosan azért, mert tudjuk, hogy a magyarok többsége nem egy egyszerű kormányváltásra, hanem rendszerváltásra és igazságtételre szavazott. Száztíz nappal a kormányváltás után Magyarországnak van Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatala. sokan azt mondták, hogy ez lehetetlen. Azt mondták, ehhez évek kellenek. Hogy nem lesz hozzá kétharmad. Hogy nem lesz hozzá politikai akarat. Hogy az érintettek majd megakadályozzák. Hogy egy ilyen intézményt Magyarországon egyszerűen nem lehet létrehozni. De mi megcsináltuk! Szeretném újra világossá tenni, hogy soha nem vállaltunk olyat (és más kormány sem vállal ilyet), hogy minden vezetői pozícióra meg fogjuk a közvéleménnyel szavaztatni a jelölteket. Ahogy egyetlen kormány vagy Parlament sem teszi ezt például a NAV elnökkel, kórházigazgatókkal, vagy épp a MÁV és a bíróságok vezetőivel sem. De ugyanúgy nem kéri ki az emberek közvetlen véleményét a köztársasági elnök sem, amikor jelöli nemsokára az új legfőbb ügyészt. És hogy miért nem? Azért mert nem a közvélemény és az állampolgárok felelőssége, hogy ki az adott pozícióra a legmegfelelőbb jelölt, hanem azé, aki kinevezi. Pontosan tudom, hogy az egész társadalom (beleértve minket is) elkezdte újra tanulni a demokráciát, hiszen hosszú évekig nem igazán volt benne részünk. Érzem azt is, hogy ebben a folyamatban lesznek döccenők, akár néha személyes csalódások is, de ettől függetlenül fenntartom, hogy a mi felelősségünk mindent elmagyarázni, akár a közvetett képviselet lényegét, amikor bizonyos döntések meghozataláért vagy személyek kinevezéséért a megválasztott vezető a felelős. Nem egy influenszer, nem egy volt politikus és nem is a közvélemény többsége. Ha mindig a közvélemény döntene kinevezésekről, jogszabályokról, költségvetésről, adókról, akkor az ország kormányozhatatlanná válna. Tudomásul kell venni mindenkinek (nekünk is), hogy nem mindig a legnépszerűbb döntés a jó döntés. A TISZA-kormány tagjai és a képviselőink négy évre vállaltak szolgálatot és esküdtek fel a hazájukra. Mindent ennek rendelnek alá és minden döntést ennek tudatában hoznak meg, akkor is ha az adott pillanatban ez nem tűnik népszerűnek. Lehet ezért minket kritizálni, lehet velünk egyet nem érteni, de a mi lelkiismeretünk tiszta. Nálunk jobban senki nem szeretné az elsíbolt állami vagyonok visszaszerzését és a felelősök megbüntetését. Minden ehhez szükséges döntést meghozunk. Minden szükséges jogszabályt módosítunk, hogy a vizsgálatok és a büntetőeljárások rövidüljenek. A jogállami keretekre viszont továbbra is ügyelnünk kell, mert csak így lehet hiteles a folyamat. Nem szeretnék külön kitérni a napokban terjesztett összeesküvés-elméletekre és hamis vádakra, hiszen semmi nem igaz belőlük. Pontosan tudható, hogy miért érdeke a Fidesznek és más bukott politikusoknak a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal munkájának megnehezítése és a hitelességének rombolása. Mi viszont ezt nem fogjuk hagyni és a létező legerősebb Hivatal felállítása a célunk, szakmai, elkötelezett és megalkuvást soha nem tűrő vezetőkkel. Megköszönöm, ha ebben minél többen támogattok minket. Természetesen ha valaki a 110 napos kormányzásunk eredményei mellett egy neki nem tetsző személyi döntés miatt eltávolodik a TISZA-tól, ehhez is szíve joga van. Mi viszont semmilyen nyomásra nem fogunk engedni sem az eskünkből, sem a vállalásainkból. Részemről a kérdés a fentiek szerint lezárva. Folytatjuk a kormányzást és egy működő és emberséges Magyarország felépítését, ami a feladatunk. Amiért ránk szavaztatok. Szép vasárnapot! #TISZA #kormányzás #demokrácia

Péter Nádas has died, an outstanding figure of modern Hungarian literature, who as a writer, playwright, and essayist has created numerous significant works, and whose writings reflecting on social and environmental issues have made a lasting impact on Hungarian culture. (translated)

The case of Jason Arday, who became famous as the youngest Black professor at the University of Cambridge, ended tragically after he resigned from his position due to allegations of plagiarism, and after his death, social discourse articulated questions on almost every aspect regarding racism, expectations, and media responsibility. (translated)

A gyomrom görcsben van! 😡🤬 ​A Direkt36 perelte ki a bíróságon, és most kint van a teljes, eltitkolt jelentéscsomag a Telexen. Amit az Orbán-kormány annak idején nagy mellénnyel elrendelt a kegyelmi botrány után, aztán amikor meglátták a valóságot, gyorsan elsüllyesztették a fiók legmélyére. ​És hogy mit titkoltak el ennyire? ​Kapaszkodj meg, mert a valóság sokkal mocskosabb, mint gondoltuk! - ​Bács-Kiskun: este fél hétkor véget ér a vacsora, utána még egy szelet száraz kenyér vagy vaj sincs a sportoló, speciális nevelési igényű kölyköknek. Hivatalos rendőrségi nyomozás mondta ki feketén-fehéren, hogy az éhező gyerekek kajáért cserébe vetették alá magukat szexuális bántalmazásnak a társaik részéről. - ​Vas megye: a legfiatalabb bántalmazó mindössze 9 éves volt. 9 éves... - ​Szabolcs-Szatmár-Bereg: a bántalmazott gyerekek a traumáikkal teljesen magukra maradtak, mert egyszerűen évek óta nincs pszichológus az intézményekben. - ​Budapest: a raktárakban porosodnak az adományba kapott gépek és számítógépek, mert a hálózat nem bírja el a terhelést, egy másik épületben pedig húsz lámpából tizennyolcban még égő sincs. - ​Vas megyei lakásotthonok: az emeleti fürdőkből leázik a mennyezet, ezért 12 gyerek használ egyetlen kádat, a falakon mállik a vakolat és vastagon áll a penész. ​- Szétrohadt, ötvenéves csaptelepek és csempék mindenfelé. ​Közben meg persze a gyerekek takarítanak, mert személyzetre már nem futotta. ​Ezeket a papírokat nézegették a minisztériumban, és ahelyett, hogy azonnal tüzet oltottak volna, inkább sablonos összefoglalókat hazudtak a nyilvánosságnak, amíg a bíróság rájuk nem törte az ajtót. ​Szóval lehet itt mellébeszélni, de a puszta tény az, hogy miközben ment a hangoskodás a "gyermekvédelemről", a rájuk bízott állami gondozott kölykök meg a sötétben, penészben éheztek, és a testükkel fizettek egy falat kenyérért! ​Ezt nem lehet elfelejteni! Soha! #magyar2026 #Tisza2026 #gyermekvédelem #korruptkormány #államigondozás

A halál – az elfogadhatatlan végesség Talán nincs még egy olyan bizonyosság az emberi életben, amelyet ennyire nehezen tudunk elfogadni. A halál mindig is ott állt mellettünk: a barlangok sötétjében, a piramisok árnyékában, a középkori templomok falain, a csatatereken, a járványok idején és a modern kórházak steril folyosóin. Mégis minden korszak embere úgy érezte, hogy a halál valamiképpen idegen. Mintha nem hozzánk tartozna. Mintha valami rendellenesség volna az élet rendjében. A történelem során az emberek nem egyszerűen meghaltak – értelmet próbáltak adni a halálnak. Az őskori temetkezések azt mutatják, hogy már tízezer évekkel ezelőtt is hittek valamiféle folytatásban. A halott mellé fegyvert, ékszert, ételt, használati tárgyakat helyeztek. Nem azért, mert a földnek szüksége volt rájuk, hanem mert úgy gondolták: a halottnak még szüksége lehet rájuk. A sír nem a vég volt, hanem egy kapu. Az ókori egyiptomiak talán minden népnél komolyabban vették a halál utáni életet. A test megőrzése, a mumifikálás, a sírkamrák díszítése, a Halottak Könyvének szövegei mind arról szóltak, hogy a halál csak egy állomás. Az ember lelke tovább él, de ehhez szüksége van arra, hogy neve fennmaradjon, teste felismerhető maradjon, és átkelhessen az istenek ítéletén. Számukra a feledés volt az igazi halál. A görögök egyszerre féltek és filozofáltak a halálról. Homérosz hősei dicsőséget kerestek, mert tudták, hogy az élet rövid. Platón a lélek halhatatlanságáról elmélkedett, míg a sztoikusok azt tanították: a halál természetes, ezért nem szabad rettegni tőle. Könnyű ezt kimondani. Sokkal nehezebb akkor, amikor egy szeretett ember utolsó lélegzetét halljuk. A középkor embere sokkal közelebb élt a halálhoz, mint mi. A gyermekhalandóság magas volt, a járványok falvakat pusztítottak el, a háborúk mindennaposak voltak. A halál nem kivételes esemény volt, hanem állandó jelenlét. Ezért született meg a memento mori gondolata: emlékezz a halálra. A koponyák, homokórák, csontvázábrázolások nem a borzalmat akarták növelni, hanem emlékeztetni: az élet mulandó, ezért számít, hogyan élünk. A gyász is egészen más volt. Ma gyakran igyekszünk gyorsan túljutni rajta. A társadalom türelmetlen a gyásszal szemben. Néhány hét után azt várja, hogy térjünk vissza a munkába, a hétköznapokba, a mosolyhoz. Régen a gyásznak ideje volt. Hónapokig vagy évekig fekete ruhát viseltek, letakarták a tükröket, megállították az órákat a halál pillanatában. A házban virrasztottak a halott mellett. Nem elrejtették a halált, hanem együtt voltak vele. A 19. században a halál szinte családi esemény volt. A halottat otthon ravatalozták fel, a rokonok megérintették, elbúcsúztak tőle. Különös szokások is kialakultak: hajtincsből készített emlékékszerek, posztumusz fényképek, amelyek az utolsó közös emléket őrizték. Ezek ma talán hátborzongatónak tűnnek, de valójában ugyanarról szóltak, mint minden gyász: ne tűnj el teljesen. És talán ez az emberiség legnagyobb közös története. Nem a háborúk, nem a birodalmak, nem a királyok. Hanem az, hogy minden korszak embere megpróbálta valahogyan legyőzni a végességet. Emlékművekkel, sírokkal, legendákkal, vallásokkal, gyermekekkel, könyvekkel, dalokkal. Minden kultúra feltette ugyanazt a kérdést: valóban ennyi az ember? A halál azért olyan elfogadhatatlan, mert a szeretet nem ismeri a végességet. Amikor elveszítünk valakit, nemcsak egy embert veszítünk el, hanem a közös jövőt is, amelyet elképzeltünk vele. Ezért a gyász valójában nemcsak a múltról szól, hanem az elveszett jövőről is. A történelem azt tanítja, hogy a halált soha senki nem tudta megszelídíteni. De azt is, hogy az emlékezés különös hatalom. Amíg kimondjuk valakinek a nevét, amíg felidézünk egy történetet, egy mozdulatot, egy nevetést, addig valami mégis ellenáll a végességnek. Talán ezért építünk sírokat. Talán ezért gyújtunk gyertyát. És talán ezért mesélünk történeteket azokról, akik már nincsenek közöttünk. Fotó: Open AI

Bardóczi Sándor's article deals with the consequences of climate change and the apocalyptic future of global warming, pointing out that the current extreme weather phenomena are no longer just forecasts but parts of our reality, which could lead to long-term consequences such as the collapse of societies and conflicts over resources. (translated)

A történelem árnyékos hatalma: kéjnők, kurtizánok és királyi szeretők Ha a történelem nagy alakjaira gondolunk, királyok, császárok, hadvezérek és politikusok jutnak eszünkbe. A történelemkönyvek ritkán beszélnek azokról a nőkről, akik nem trónon ültek, nem vezettek hadsereget, mégis képesek voltak befolyásolni döntéseket, háborúkat, szövetségeket vagy akár birodalmak sorsát. A prostituáltak, kéjnők, kurtizánok és királyi szeretők világa a történelem egyik legkevésbé ismert, ugyanakkor legérdekesebb fejezete. A kérdés az, hogy valóban volt-e befolyásuk a történelemre. A válasz: igen – de nem úgy, ahogyan a legendák gyakran állítják. Az ókori világban a híres hetérák – a magas műveltségű görög kurtizánok – nem egyszerű örömlányok voltak. Sokan közülük tanult nők voltak, akik filozófusokkal, politikusokkal és hadvezérekkel kerültek kapcsolatba. Közülük a legismertebb Aspasia, aki Periklész társa volt Athén fénykorában. A források szerint rendkívüli műveltséggel rendelkezett, és egyes ókori szerzők úgy vélték, hogy politikai kérdésekben is hatott Periklészre. Hogy ez mennyire igaz, arról vitatkoznak a történészek, de az biztos, hogy jelenléte kivételes volt egy olyan korban, amikor a nők többsége alig vehetett részt a közéletben. A római történelem szintén bővelkedik ilyen történetekben. A császári udvarban a szeretők gyakran információkat szereztek, kapcsolatokat építettek, és részt vettek a hatalmi intrikákban. Nem egyszer előfordult, hogy egy uralkodó személyes kötődése politikai következményekkel járt. A legismertebb példa talán Kleopátra. Bár ő királynő volt, ellenfelei gyakran igyekeztek pusztán csábító nőként bemutatni. Julius Caesarhoz és Marcus Antoniushoz fűződő kapcsolata azonban nem egyszerű szerelmi történet volt, hanem tudatos diplomáciai stratégia. Egyiptom függetlensége, Róma belpolitikai küzdelmei és a Földközi-tenger hatalmi egyensúlya is összefonódott ezekkel a kapcsolatokkal. A középkorban és különösen a reneszánsz idején a kurtizánok szerepe tovább erősödött. Velencében például a híres kurtizánok gyakran költőkkel, diplomatákkal és nemesekkel álltak kapcsolatban. Némelyikük jelentős vagyont halmozott fel, művészeteket támogatott, és olyan társadalmi hálózatot épített ki, amelyhez sok férfi politikus is hozzáférést keresett. A francia királyi udvarban a király szeretője olykor szinte hivatalos intézménnyé vált. Madame de Pompadour XV. Lajos szeretőjeként nemcsak a király bizalmasa volt, hanem befolyásolta a művészeteket, az építészetet, az udvari kinevezéseket és részben a külpolitikát is. Támogatta a felvilágosodás egyes alakjait, köztük Voltaire-t, és jelentős kulturális örökséget hagyott maga után. Bár katonai döntéseket nem ő irányított, az udvari hatalom működésére kétségtelenül hatással volt. Hasonló szerepet töltött be Madame du Barry is, akinek befolyása a francia forradalom előtti években sok vitát váltott ki. A király személyes kapcsolatai gyakran politikai feszültségeket is gerjesztettek. Oroszország történetében II. Katalin környezetében több kegyenc is jelentős szerepet játszott, de fordítva is igaz volt: a cárnők és uralkodónők személyes kapcsolatai gyakran politikai eszközként működtek. A hálószoba és a trónterem közötti távolság sokszor kisebb volt, mint hinnénk. A modern korban a befolyás más formát öltött. A 19–20. században híres kurtizánok és luxus prostituáltak bankárokkal, iparmágnásokkal, politikusokkal és diplomatákkal kerültek kapcsolatba. Egyesek információkat adtak tovább, mások kapcsolatokat közvetítettek. Kémkedési ügyekben is találunk olyan nőket, akik intim kapcsolataikat hírszerzési célokra használták fel. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy minden történelmi fordulat mögött egy szerető vagy prostituált állt volna. A romantikus történetek gyakran eltúlozzák az egyéni befolyást. Egy háborút ritkán egyetlen nő indított el, és egy birodalom bukását sem lehet egyetlen szerelmi viszonyra visszavezetni. A történelmet gazdasági érdekek, társadalmi feszültségek, vallási konfliktusok és hatalmi struktúrák alakították. Ami igazán érdekes, az az, hogy ezek a nők gyakran olyan világban szereztek befolyást, ahol hivatalosan semmilyen politikai joguk nem volt. A testük, a műveltségük, a társasági intelligenciájuk és kapcsolataik jelentették a tőkéjüket. Némelyikük áldozat volt, mások ügyes túlélők, megint mások tudatos hatalomépítők. Talán ezért félrevezető a kérdés úgy, hogy „alakították-e a történelmet a kurvák?”. Pontosabb úgy fogalmazni: a történelem számos olyan nő alakját őrzi, akiket a társadalom kéjnőnek, kurtizánnak vagy szeretőnek nevezett, miközben valójában a hatalom informális szereplői voltak. Nem koronát viseltek, hanem befolyást. És néha ez a befolyás többet ért egy koronánál is. Kép: Open AI

Levente Pribéli, the biodiversity campaign leader at Greenpeace, pointed out that the problems of heatwaves and water shortages can be solved, but serious sacrifices are needed, as the extremes caused by climate change are becoming more frequent, and society and nature must urgently adapt to the dramatic rapid warming due to human activity. (translated)

In his unconventional inauguration speech, András Baka openly criticized the Fidesz government's practices, emphasizing social divisions, the necessity of holding individuals accountable, and that the new power must avoid the mistakes of the previous regime, as well as ensure that every Hungarian citizen has a place in the new country. (translated)