"a világ legrégebbi mestersége" A prostitúcióról beszélni sokak számára kényelmetlen. Talán azért, mert nem pusztán a szexualitásról szól. Hanem rólunk. Minden civilizáció megpróbálta eltakarni, szabályozni vagy elítélni, mégis minden civilizáció újra és újra megteremtette. Ez önmagában is kérdéseket vet fel. Ha egy jelenség évezredeken át fennmarad, vajon valóban csak erkölcsi problémáról beszélünk? Vagy valami sokkal mélyebbről? A prostitúció története valójában nem a test története. A vágy története. A hatalom története. A szegénység története. Az emberi magány története. Amikor egy társadalomban mindennek ára lesz, előbb-utóbb az emberi testnek is lesz. Nem azért, mert az ember ezt akarja, hanem mert a piac nem ismeri az erkölcs fogalmát. Csak a keresletet és a kínálatot. Különös ellentmondás, hogy miközben évszázadokon át megbélyegeztük azokat, akik eladták a testüket, ritkán tettük fel ugyanazzal az erővel a kérdést azoknak, akik megvették. Mintha az üzlet egyik fele láthatatlan lenne. A történelem azt mutatja, hogy a prostitúció mindig ott virágzott, ahol egyszerre volt jelen a hatalom, a kiszolgáltatottság és a pénz. Birodalmak emelkedtek és buktak el, vallások születtek, erkölcsi tanítások íródtak, törvények ezrei léptek életbe – de ez a jelenség túlélte mindet. Talán azért, mert nem önmagában létezik. Csupán tükör. Tükör, amelyben meglátjuk a társadalmi egyenlőtlenségeket. A nők és férfiak közötti hatalmi viszonyokat. Az emberi magányt. A vágyat, amely néha fontosabbnak bizonyul az erkölcsnél. És azt a képmutatást is, amely szerint elítéljük azt, aminek a fennmaradásához mi magunk is hozzájárulunk. Lehet vitatkozni arról, hogy a prostitúció szabadság vagy kizsákmányolás. Munka vagy kényszer. Jog vagy tragédia. De talán a legfontosabb kérdés nem ez. Hanem az, hogy milyen világ az, ahol egy ember számára a teste válik a legbiztosabb fizetőeszközzé, míg egy másik ember számára olyan érték, amelyért hajlandó fizetni. A prostitúció tehát nem csupán a szexualitás kérdése. Hanem egy civilizáció önarcképe. És minden kor pontosan olyan választ ad rá, amilyen maga az ember.
