Search

According to György Velkey, Péter Szijjártó and his team were aware of the serious quality issues with the ventilators; nevertheless, they deemed more than 7,800 machines to be acceptable, which could have ended up in hospitals, leading the Ministry of Foreign Affairs to file a complaint. (translated)

According to György László Velkey, a significant portion of the ventilators procured by the Ministry of Foreign Affairs faced quality issues, and their use in hospitals was not recommended at all, which the ministry was already aware of at the time of the machines' arrival. (translated)

Paks és Dunaszentbenedek között csodát művelt több száz vízügyes, mérnök, honvéd, rendőr, ipari búvár, kormánytisztviselő és vállalkozó. 17 nap alatt megépítették a hazánk energiaellátását bebiztosító fenékküszöböt 43 ezer m3 kő beépítésével. Az eredeti terv 30 nap volt. Gyorsabban és olcsóban készült el a sorsdöntő munka, mint azt tervezték. Legyen ez mostantól a minta minden területen. Köszönjük mindenkinek! #vízgyűjtés #infrastruktúra #innováció

More than a hundred tech companies, including OpenAI, Amazon Web Services, and Microsoft, warned in a joint letter that urgent steps must be taken to prepare for cyberattacks carried out by artificial intelligence, as developments could rapidly pose new challenges to critical infrastructure. (translated)

A játék közbeni előítéleteim Szeretem azt hinni magamról, hogy nincs bennem előítélet más nemzetekkel szemben. Úgy gondolom, hogy az ember nem attól jó vagy rossz, hogy hová született, milyen nyelven beszél, milyen a bőre színe vagy honnan jött. Aztán leülök játszani egyet a Solitaire Sociallal, és néhány perc alatt rá kell jönnöm, hogy azért ez a dolog nem egészen ilyen egyszerű. 😄 Mert amikor látom, hogy az ellenfelem román, valahogy rögtön megjelenik bennem: „Na, ez is egy szőrös talpú román…” Ha francia: „Persze… a csigaevő.” Olasz? „Na, megjött a digó, a macskazabáló.” Német? „Ez biztos valami sört vedelő fasiszta.” Amerikai? „Na, ez meg biztos olyan buta, mint a tök.” Arab? „Terrorista.” És vannak ennél is csúnyább szavak, amelyeket most inkább nem írok le. Igen, tudom. Csúnya dolog. És talán az a legérdekesebb az egészben, hogy mindez egyetlen pillanat alatt történik. Nem ülök otthon azon gondolkodva, hogy én bizony utálom a románokat, franciákat, németeket vagy bárki mást. Eszembe sem jut ilyesmi. Aztán jön egy játék, ahol az ember nyerni akar, az ellenfél pedig éppen keresztbe tesz nekem. És hirtelen már nem egy ismeretlen ember ül a másik oldalon, hanem egy nemzet képviselője. Ha pedig éppen magyar, akkor sincs mindig könnyebb dolga. Sőt. Néha kifejezetten az az érzésem, hogy a magyarok azok, akik a legjobban igyekeznek megszívatni, amikor én vezetek. Persze tudom, hogy ez hülyeség. Ő is nyerni akar. Én is. Ha a játék ad valamilyen lehetőséget arra, hogy keresztbe tegyek a másiknak, akkor nyilván ő is használni fogja. Ahogy én is. Ez a játék része. Csakhogy az ember agya érdekes szerkezet. Ha egy román ellenfél háromszor egymás után kiszúr velem, könnyen megszületik bennem a gondolat: „Na, ezek már csak ilyenek.” Ha ugyanezt egy magyar csinálja: „Na tessék! Ezek sem jobbak!” Ha pedig én nyerek: „Na, azért mégiscsak tudunk játszani!” És közben pontosan tudom, hogy egyetlen emberből próbálok következtetni több millióra. Ez pedig már nem logika, hanem előítélet. Talán a játék csak azért érdekes számomra ebből a szempontból, mert megmutat valamit, amit a hétköznapokban sokkal könnyebb elrejteni. Ott van bennünk egy csomó beidegződés, régi vicc, hallott mondat, családi történet, történelmi sérelem, sztereotípia. A fejünkben ott vannak a „románok”, a „németek”, az „olaszok”, az „amerikaiak”, az „arabok”, a „magyarok” – és közben hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy valójában emberek vannak. Persze ettől még nem gondolom, hogy egy-egy ilyen gondolat automatikusan szörnyeteggé tesz valakit. Az agyunk tele van gyorsítógombokkal. Címkéz, egyszerűsít, kategorizál. Néha pedig a humor és a káromkodás formájában engedi ki a gőzt. A kérdés inkább az, hogy mit kezdünk ezekkel a gondolatokkal. Elhisszük őket? Átvisszük őket a való életbe? Vagy képesek vagyunk egy pillanattal később azt mondani: „Na jó, öregem… ez csak egy játék volt. Nem tudsz te semmit erről az emberről.” Én azt hiszem, nálam ez utóbbi az, ami számít. Mert lehet, hogy a fejemben játék közben van egy csökött amerikai, egy sörös fasiszta német, egy csigaevő francia, egy digó olasz, egy szőrös talpú román és egy mindenkit megszívató magyar. De a valóságban egyikükről sem tudok semmit. És talán ez a legfontosabb felismerés: nem az mutatja meg igazán, milyen emberek vagyunk, hogy milyen gondolat villan át rajtunk, hanem az, hogy mit kezdünk vele. Aztán persze jöhet még egy parti. És ha megint elveszem a partit, majd meglátjuk, melyik nemzet lesz éppen a hibás. Kép: Open AI #előítélet #emberiagy #önirónia #sztereotípiák #játék #gondolatok #önismeret

A gyomrom görcsben van! 😡🤬 ​A Direkt36 perelte ki a bíróságon, és most kint van a teljes, eltitkolt jelentéscsomag a Telexen. Amit az Orbán-kormány annak idején nagy mellénnyel elrendelt a kegyelmi botrány után, aztán amikor meglátták a valóságot, gyorsan elsüllyesztették a fiók legmélyére. ​És hogy mit titkoltak el ennyire? ​Kapaszkodj meg, mert a valóság sokkal mocskosabb, mint gondoltuk! - ​Bács-Kiskun: este fél hétkor véget ér a vacsora, utána még egy szelet száraz kenyér vagy vaj sincs a sportoló, speciális nevelési igényű kölyköknek. Hivatalos rendőrségi nyomozás mondta ki feketén-fehéren, hogy az éhező gyerekek kajáért cserébe vetették alá magukat szexuális bántalmazásnak a társaik részéről. - ​Vas megye: a legfiatalabb bántalmazó mindössze 9 éves volt. 9 éves... - ​Szabolcs-Szatmár-Bereg: a bántalmazott gyerekek a traumáikkal teljesen magukra maradtak, mert egyszerűen évek óta nincs pszichológus az intézményekben. - ​Budapest: a raktárakban porosodnak az adományba kapott gépek és számítógépek, mert a hálózat nem bírja el a terhelést, egy másik épületben pedig húsz lámpából tizennyolcban még égő sincs. - ​Vas megyei lakásotthonok: az emeleti fürdőkből leázik a mennyezet, ezért 12 gyerek használ egyetlen kádat, a falakon mállik a vakolat és vastagon áll a penész. ​- Szétrohadt, ötvenéves csaptelepek és csempék mindenfelé. ​Közben meg persze a gyerekek takarítanak, mert személyzetre már nem futotta. ​Ezeket a papírokat nézegették a minisztériumban, és ahelyett, hogy azonnal tüzet oltottak volna, inkább sablonos összefoglalókat hazudtak a nyilvánosságnak, amíg a bíróság rájuk nem törte az ajtót. ​Szóval lehet itt mellébeszélni, de a puszta tény az, hogy miközben ment a hangoskodás a "gyermekvédelemről", a rájuk bízott állami gondozott kölykök meg a sötétben, penészben éheztek, és a testükkel fizettek egy falat kenyérért! ​Ezt nem lehet elfelejteni! Soha! #magyar2026 #Tisza2026 #gyermekvédelem #korruptkormány #államigondozás

A 2026. augusztus 20-i nemzeti ünnepünkön Cserhalmi György Kossuth-díjas színművész, a Nemzet Színésze kapja meg a Magyar Érdemrend nagykeresztjét. Cserhalmi György csodálatos színészi pályája mellett 1989. március 15-én is beírta magát a magyar történelembe, amikor a Magyar Televízió épülete előtt felolvasta az akkori ellenzék 12 pontját. Minden magyar ember nevében köszönöm Cserhalmi György színművész úrnak, amit a magyar kultúráért és a magyar nemzetért tett. Büszke vagyok rá, hogy ő kapja meg a rendszerváltás után először az egyik legmagasabb állami kitüntetést. #CserhalmiGyörgy #MagyarKultúra #NemzetiÜnnep

Győr fogta magát és szó szerint MEGB*SZOTT minket 😂 Hihetetlen, hogy mennyien voltatok... 7 helyett éjszaka 00:30-kor végeztünk a Grapy Roadshown 😳 A végére már látni se nagyon láttunk! Köszönjük a türelmet, főleg azoknak, akik több, mint 10 órát vártak ránk!🥹 @thevrpisti #GrapyRoadshow #Győr #Köszönjük

A halál – az elfogadhatatlan végesség Talán nincs még egy olyan bizonyosság az emberi életben, amelyet ennyire nehezen tudunk elfogadni. A halál mindig is ott állt mellettünk: a barlangok sötétjében, a piramisok árnyékában, a középkori templomok falain, a csatatereken, a járványok idején és a modern kórházak steril folyosóin. Mégis minden korszak embere úgy érezte, hogy a halál valamiképpen idegen. Mintha nem hozzánk tartozna. Mintha valami rendellenesség volna az élet rendjében. A történelem során az emberek nem egyszerűen meghaltak – értelmet próbáltak adni a halálnak. Az őskori temetkezések azt mutatják, hogy már tízezer évekkel ezelőtt is hittek valamiféle folytatásban. A halott mellé fegyvert, ékszert, ételt, használati tárgyakat helyeztek. Nem azért, mert a földnek szüksége volt rájuk, hanem mert úgy gondolták: a halottnak még szüksége lehet rájuk. A sír nem a vég volt, hanem egy kapu. Az ókori egyiptomiak talán minden népnél komolyabban vették a halál utáni életet. A test megőrzése, a mumifikálás, a sírkamrák díszítése, a Halottak Könyvének szövegei mind arról szóltak, hogy a halál csak egy állomás. Az ember lelke tovább él, de ehhez szüksége van arra, hogy neve fennmaradjon, teste felismerhető maradjon, és átkelhessen az istenek ítéletén. Számukra a feledés volt az igazi halál. A görögök egyszerre féltek és filozofáltak a halálról. Homérosz hősei dicsőséget kerestek, mert tudták, hogy az élet rövid. Platón a lélek halhatatlanságáról elmélkedett, míg a sztoikusok azt tanították: a halál természetes, ezért nem szabad rettegni tőle. Könnyű ezt kimondani. Sokkal nehezebb akkor, amikor egy szeretett ember utolsó lélegzetét halljuk. A középkor embere sokkal közelebb élt a halálhoz, mint mi. A gyermekhalandóság magas volt, a járványok falvakat pusztítottak el, a háborúk mindennaposak voltak. A halál nem kivételes esemény volt, hanem állandó jelenlét. Ezért született meg a memento mori gondolata: emlékezz a halálra. A koponyák, homokórák, csontvázábrázolások nem a borzalmat akarták növelni, hanem emlékeztetni: az élet mulandó, ezért számít, hogyan élünk. A gyász is egészen más volt. Ma gyakran igyekszünk gyorsan túljutni rajta. A társadalom türelmetlen a gyásszal szemben. Néhány hét után azt várja, hogy térjünk vissza a munkába, a hétköznapokba, a mosolyhoz. Régen a gyásznak ideje volt. Hónapokig vagy évekig fekete ruhát viseltek, letakarták a tükröket, megállították az órákat a halál pillanatában. A házban virrasztottak a halott mellett. Nem elrejtették a halált, hanem együtt voltak vele. A 19. században a halál szinte családi esemény volt. A halottat otthon ravatalozták fel, a rokonok megérintették, elbúcsúztak tőle. Különös szokások is kialakultak: hajtincsből készített emlékékszerek, posztumusz fényképek, amelyek az utolsó közös emléket őrizték. Ezek ma talán hátborzongatónak tűnnek, de valójában ugyanarról szóltak, mint minden gyász: ne tűnj el teljesen. És talán ez az emberiség legnagyobb közös története. Nem a háborúk, nem a birodalmak, nem a királyok. Hanem az, hogy minden korszak embere megpróbálta valahogyan legyőzni a végességet. Emlékművekkel, sírokkal, legendákkal, vallásokkal, gyermekekkel, könyvekkel, dalokkal. Minden kultúra feltette ugyanazt a kérdést: valóban ennyi az ember? A halál azért olyan elfogadhatatlan, mert a szeretet nem ismeri a végességet. Amikor elveszítünk valakit, nemcsak egy embert veszítünk el, hanem a közös jövőt is, amelyet elképzeltünk vele. Ezért a gyász valójában nemcsak a múltról szól, hanem az elveszett jövőről is. A történelem azt tanítja, hogy a halált soha senki nem tudta megszelídíteni. De azt is, hogy az emlékezés különös hatalom. Amíg kimondjuk valakinek a nevét, amíg felidézünk egy történetet, egy mozdulatot, egy nevetést, addig valami mégis ellenáll a végességnek. Talán ezért építünk sírokat. Talán ezért gyújtunk gyertyát. És talán ezért mesélünk történeteket azokról, akik már nincsenek közöttünk. Fotó: Open AI

Fú azért az autópálya elég keményen ellenáll! 😅 Pedig figyelmeztettek a győri nézőink, de sajnos hiába, helikopter még nincs…ahhoz pártot kell alapítani… Azért jövünk, ahogy tudunk, kedves győriek! 😎 https://t.co/ITfZRHRumI #győr #autópálya #útinforma

Due to the Croatian fire, 58 Hungarian tourists had to be evacuated from the endangered area, where the flames spread quickly, cars and gas cylinders exploded, and many were camping in their cars as the fire reached popular resorts during the summer season, causing severe damage. (translated)

A serious forest fire broke out in South Croatia, resulting in thirty-six people being injured, seven of whom are in critical condition, while the fire quickly spread through dry vegetation and also affected residential houses, leading to the evacuation of more than a thousand people from the area. (translated)