Azt mondanám magamról, hogy meglehetősen sikeres film- és televíziós színész vagyok. Filmsztárnak viszont nem tartom magam. Nyugodtan bemehetek a Starbucksba, senki sem zaklat. Én mondom meg nekik a nevemet! Nem ismernek fel. Vannak igazán világhírű barátaim, de semmi pénzért nem cserélnék velük életet. Már a gondolata is rettegéssel tölt el, hogy ne dolgozzak. Ennek részben az az oka, hogy egy apró helyről származom – a világ egyik legjelentéktelenebb zugából, olyan messziről, amennyire csak lehet –, és mégis felkérnek olyan munkákra, amelyeknek nemzetközi jelentőségük van. Hát nem hihetetlenül csábító ez?














