Search

Referring to the deadlock in the Kremlin's peace negotiations, a more serious escalation is being prepared in Ukraine, within which it may increase ballistic missile attacks against critical infrastructure in Kyiv and other cities, and the possibility of using tactical nuclear weapons is being discussed more and more frequently, although the likelihood of this is extremely low. (translated)

The article analyzes the increase in civilian casualties in the current war in Ukraine and the political problems arising from the war, while also showcasing expert opinions on the Russian and Ukrainian political situation, the possibilities for resolving the armed conflict, and the war losses. (translated)

According to a Washington Post article, the world is entering a new nuclear arms race that severely affects Taiwan, while significant political transformation is taking place in Hungary after Viktor Orbán was ousted, and the new head of state, András Baka, who represented the accountability of previous governments as a lawyer, is expected not to be subordinate to the Tisza government. (translated)

During the Cold War, in the 1950s, the American military released a bacterium considered harmless according to their current knowledge into the San Francisco Bay, which resulted in one person's death while testing how the application of biological weapons could be possible in an urban environment. (translated)

A halál – az elfogadhatatlan végesség Talán nincs még egy olyan bizonyosság az emberi életben, amelyet ennyire nehezen tudunk elfogadni. A halál mindig is ott állt mellettünk: a barlangok sötétjében, a piramisok árnyékában, a középkori templomok falain, a csatatereken, a járványok idején és a modern kórházak steril folyosóin. Mégis minden korszak embere úgy érezte, hogy a halál valamiképpen idegen. Mintha nem hozzánk tartozna. Mintha valami rendellenesség volna az élet rendjében. A történelem során az emberek nem egyszerűen meghaltak – értelmet próbáltak adni a halálnak. Az őskori temetkezések azt mutatják, hogy már tízezer évekkel ezelőtt is hittek valamiféle folytatásban. A halott mellé fegyvert, ékszert, ételt, használati tárgyakat helyeztek. Nem azért, mert a földnek szüksége volt rájuk, hanem mert úgy gondolták: a halottnak még szüksége lehet rájuk. A sír nem a vég volt, hanem egy kapu. Az ókori egyiptomiak talán minden népnél komolyabban vették a halál utáni életet. A test megőrzése, a mumifikálás, a sírkamrák díszítése, a Halottak Könyvének szövegei mind arról szóltak, hogy a halál csak egy állomás. Az ember lelke tovább él, de ehhez szüksége van arra, hogy neve fennmaradjon, teste felismerhető maradjon, és átkelhessen az istenek ítéletén. Számukra a feledés volt az igazi halál. A görögök egyszerre féltek és filozofáltak a halálról. Homérosz hősei dicsőséget kerestek, mert tudták, hogy az élet rövid. Platón a lélek halhatatlanságáról elmélkedett, míg a sztoikusok azt tanították: a halál természetes, ezért nem szabad rettegni tőle. Könnyű ezt kimondani. Sokkal nehezebb akkor, amikor egy szeretett ember utolsó lélegzetét halljuk. A középkor embere sokkal közelebb élt a halálhoz, mint mi. A gyermekhalandóság magas volt, a járványok falvakat pusztítottak el, a háborúk mindennaposak voltak. A halál nem kivételes esemény volt, hanem állandó jelenlét. Ezért született meg a memento mori gondolata: emlékezz a halálra. A koponyák, homokórák, csontvázábrázolások nem a borzalmat akarták növelni, hanem emlékeztetni: az élet mulandó, ezért számít, hogyan élünk. A gyász is egészen más volt. Ma gyakran igyekszünk gyorsan túljutni rajta. A társadalom türelmetlen a gyásszal szemben. Néhány hét után azt várja, hogy térjünk vissza a munkába, a hétköznapokba, a mosolyhoz. Régen a gyásznak ideje volt. Hónapokig vagy évekig fekete ruhát viseltek, letakarták a tükröket, megállították az órákat a halál pillanatában. A házban virrasztottak a halott mellett. Nem elrejtették a halált, hanem együtt voltak vele. A 19. században a halál szinte családi esemény volt. A halottat otthon ravatalozták fel, a rokonok megérintették, elbúcsúztak tőle. Különös szokások is kialakultak: hajtincsből készített emlékékszerek, posztumusz fényképek, amelyek az utolsó közös emléket őrizték. Ezek ma talán hátborzongatónak tűnnek, de valójában ugyanarról szóltak, mint minden gyász: ne tűnj el teljesen. És talán ez az emberiség legnagyobb közös története. Nem a háborúk, nem a birodalmak, nem a királyok. Hanem az, hogy minden korszak embere megpróbálta valahogyan legyőzni a végességet. Emlékművekkel, sírokkal, legendákkal, vallásokkal, gyermekekkel, könyvekkel, dalokkal. Minden kultúra feltette ugyanazt a kérdést: valóban ennyi az ember? A halál azért olyan elfogadhatatlan, mert a szeretet nem ismeri a végességet. Amikor elveszítünk valakit, nemcsak egy embert veszítünk el, hanem a közös jövőt is, amelyet elképzeltünk vele. Ezért a gyász valójában nemcsak a múltról szól, hanem az elveszett jövőről is. A történelem azt tanítja, hogy a halált soha senki nem tudta megszelídíteni. De azt is, hogy az emlékezés különös hatalom. Amíg kimondjuk valakinek a nevét, amíg felidézünk egy történetet, egy mozdulatot, egy nevetést, addig valami mégis ellenáll a végességnek. Talán ezért építünk sírokat. Talán ezért gyújtunk gyertyát. És talán ezért mesélünk történeteket azokról, akik már nincsenek közöttünk. Fotó: Open AI

Tedros Adhanom Ghebreyesus, the Director-General of the World Health Organization, warned that the Ebola outbreak in the Democratic Republic of the Congo could be deadlier than the West African outbreak of 2014-2016, as more than 4,300 infections have been registered so far, and the situation is complicated by the lack of the Bundibugyo Ebola virus, as well as difficult-to-reach areas and armed conflicts. (translated)

Daniel Kinahan, one of the most wanted cocaine barons, is returning to Ireland after ten years, where a bomb-proof van awaits him at Dublin airport to take him to court, before he is transported to a highly secured prison, as he and his family lead a serious criminal organization that traffics weapons and drugs in Europe. (translated)

Researchers at Stanford University have designed 700,000 new viruses using artificial intelligence, capable of infecting E. coli bacteria, potentially aiding the development of gene therapies and research against bacteria, while also raising ethical questions regarding the development of biological weapons. (translated)

A ChatGPT és más mesterséges intelligencia rendszerek iránti érdeklődés növekedése révén egyre többen kérdezik őket mérgek és biológiai fegyverek előállításáról, miközben az OpenAI letiltja a releváns kérdezőket anélkül, hogy értesítené a hatóságokat, és a szakértők aggodalmukat fejezik ki a potenciális kockázatok miatt, amelyek a rosszindulatú felhasználók által okozott támadásokhoz vezethetnek. #mesterségesintelligencia #biológiaifegyverek #kiberbiztonság