Search

Šestikoalice přehlasovala prezidentovo veto, vládní novela tak změní rozpočtová pravidla. Opozice novelu pošle k @usoud_official Ale největší průser má @adamvojtech86 protože chyběl při hlasování! Tohle jediné oligarcha @AndrejBabis opravdu osobně řídí 🤪 Btw @TatanaMala a tobě za tu nechutnou aroganci přeji, ať padneš pořádně na rypák, náno nadutá 🙄 #fuckano #babišjezlo #politika #rozpočet #okoř

A halál – az elfogadhatatlan végesség Talán nincs még egy olyan bizonyosság az emberi életben, amelyet ennyire nehezen tudunk elfogadni. A halál mindig is ott állt mellettünk: a barlangok sötétjében, a piramisok árnyékában, a középkori templomok falain, a csatatereken, a járványok idején és a modern kórházak steril folyosóin. Mégis minden korszak embere úgy érezte, hogy a halál valamiképpen idegen. Mintha nem hozzánk tartozna. Mintha valami rendellenesség volna az élet rendjében. A történelem során az emberek nem egyszerűen meghaltak – értelmet próbáltak adni a halálnak. Az őskori temetkezések azt mutatják, hogy már tízezer évekkel ezelőtt is hittek valamiféle folytatásban. A halott mellé fegyvert, ékszert, ételt, használati tárgyakat helyeztek. Nem azért, mert a földnek szüksége volt rájuk, hanem mert úgy gondolták: a halottnak még szüksége lehet rájuk. A sír nem a vég volt, hanem egy kapu. Az ókori egyiptomiak talán minden népnél komolyabban vették a halál utáni életet. A test megőrzése, a mumifikálás, a sírkamrák díszítése, a Halottak Könyvének szövegei mind arról szóltak, hogy a halál csak egy állomás. Az ember lelke tovább él, de ehhez szüksége van arra, hogy neve fennmaradjon, teste felismerhető maradjon, és átkelhessen az istenek ítéletén. Számukra a feledés volt az igazi halál. A görögök egyszerre féltek és filozofáltak a halálról. Homérosz hősei dicsőséget kerestek, mert tudták, hogy az élet rövid. Platón a lélek halhatatlanságáról elmélkedett, míg a sztoikusok azt tanították: a halál természetes, ezért nem szabad rettegni tőle. Könnyű ezt kimondani. Sokkal nehezebb akkor, amikor egy szeretett ember utolsó lélegzetét halljuk. A középkor embere sokkal közelebb élt a halálhoz, mint mi. A gyermekhalandóság magas volt, a járványok falvakat pusztítottak el, a háborúk mindennaposak voltak. A halál nem kivételes esemény volt, hanem állandó jelenlét. Ezért született meg a memento mori gondolata: emlékezz a halálra. A koponyák, homokórák, csontvázábrázolások nem a borzalmat akarták növelni, hanem emlékeztetni: az élet mulandó, ezért számít, hogyan élünk. A gyász is egészen más volt. Ma gyakran igyekszünk gyorsan túljutni rajta. A társadalom türelmetlen a gyásszal szemben. Néhány hét után azt várja, hogy térjünk vissza a munkába, a hétköznapokba, a mosolyhoz. Régen a gyásznak ideje volt. Hónapokig vagy évekig fekete ruhát viseltek, letakarták a tükröket, megállították az órákat a halál pillanatában. A házban virrasztottak a halott mellett. Nem elrejtették a halált, hanem együtt voltak vele. A 19. században a halál szinte családi esemény volt. A halottat otthon ravatalozták fel, a rokonok megérintették, elbúcsúztak tőle. Különös szokások is kialakultak: hajtincsből készített emlékékszerek, posztumusz fényképek, amelyek az utolsó közös emléket őrizték. Ezek ma talán hátborzongatónak tűnnek, de valójában ugyanarról szóltak, mint minden gyász: ne tűnj el teljesen. És talán ez az emberiség legnagyobb közös története. Nem a háborúk, nem a birodalmak, nem a királyok. Hanem az, hogy minden korszak embere megpróbálta valahogyan legyőzni a végességet. Emlékművekkel, sírokkal, legendákkal, vallásokkal, gyermekekkel, könyvekkel, dalokkal. Minden kultúra feltette ugyanazt a kérdést: valóban ennyi az ember? A halál azért olyan elfogadhatatlan, mert a szeretet nem ismeri a végességet. Amikor elveszítünk valakit, nemcsak egy embert veszítünk el, hanem a közös jövőt is, amelyet elképzeltünk vele. Ezért a gyász valójában nemcsak a múltról szól, hanem az elveszett jövőről is. A történelem azt tanítja, hogy a halált soha senki nem tudta megszelídíteni. De azt is, hogy az emlékezés különös hatalom. Amíg kimondjuk valakinek a nevét, amíg felidézünk egy történetet, egy mozdulatot, egy nevetést, addig valami mégis ellenáll a végességnek. Talán ezért építünk sírokat. Talán ezért gyújtunk gyertyát. És talán ezért mesélünk történeteket azokról, akik már nincsenek közöttünk. Fotó: Open AI

Nadešel čtvrtek a to znamená jediné, další obří porci evropských zápasů, dnes navíc okořeněných o to, že jde o odvety a tedy týmy budou vypadávat z pohárů, konkrétně 25 týmů hrajících 3. předkolo Konferenční ligy. A my si především budeme přát, aby mezi nimi nebyl Jablonec. #fotbal #KonferenčníLiga #Jablonec

A történelem árnyékos hatalma: kéjnők, kurtizánok és királyi szeretők Ha a történelem nagy alakjaira gondolunk, királyok, császárok, hadvezérek és politikusok jutnak eszünkbe. A történelemkönyvek ritkán beszélnek azokról a nőkről, akik nem trónon ültek, nem vezettek hadsereget, mégis képesek voltak befolyásolni döntéseket, háborúkat, szövetségeket vagy akár birodalmak sorsát. A prostituáltak, kéjnők, kurtizánok és királyi szeretők világa a történelem egyik legkevésbé ismert, ugyanakkor legérdekesebb fejezete. A kérdés az, hogy valóban volt-e befolyásuk a történelemre. A válasz: igen – de nem úgy, ahogyan a legendák gyakran állítják. Az ókori világban a híres hetérák – a magas műveltségű görög kurtizánok – nem egyszerű örömlányok voltak. Sokan közülük tanult nők voltak, akik filozófusokkal, politikusokkal és hadvezérekkel kerültek kapcsolatba. Közülük a legismertebb Aspasia, aki Periklész társa volt Athén fénykorában. A források szerint rendkívüli műveltséggel rendelkezett, és egyes ókori szerzők úgy vélték, hogy politikai kérdésekben is hatott Periklészre. Hogy ez mennyire igaz, arról vitatkoznak a történészek, de az biztos, hogy jelenléte kivételes volt egy olyan korban, amikor a nők többsége alig vehetett részt a közéletben. A római történelem szintén bővelkedik ilyen történetekben. A császári udvarban a szeretők gyakran információkat szereztek, kapcsolatokat építettek, és részt vettek a hatalmi intrikákban. Nem egyszer előfordult, hogy egy uralkodó személyes kötődése politikai következményekkel járt. A legismertebb példa talán Kleopátra. Bár ő királynő volt, ellenfelei gyakran igyekeztek pusztán csábító nőként bemutatni. Julius Caesarhoz és Marcus Antoniushoz fűződő kapcsolata azonban nem egyszerű szerelmi történet volt, hanem tudatos diplomáciai stratégia. Egyiptom függetlensége, Róma belpolitikai küzdelmei és a Földközi-tenger hatalmi egyensúlya is összefonódott ezekkel a kapcsolatokkal. A középkorban és különösen a reneszánsz idején a kurtizánok szerepe tovább erősödött. Velencében például a híres kurtizánok gyakran költőkkel, diplomatákkal és nemesekkel álltak kapcsolatban. Némelyikük jelentős vagyont halmozott fel, művészeteket támogatott, és olyan társadalmi hálózatot épített ki, amelyhez sok férfi politikus is hozzáférést keresett. A francia királyi udvarban a király szeretője olykor szinte hivatalos intézménnyé vált. Madame de Pompadour XV. Lajos szeretőjeként nemcsak a király bizalmasa volt, hanem befolyásolta a művészeteket, az építészetet, az udvari kinevezéseket és részben a külpolitikát is. Támogatta a felvilágosodás egyes alakjait, köztük Voltaire-t, és jelentős kulturális örökséget hagyott maga után. Bár katonai döntéseket nem ő irányított, az udvari hatalom működésére kétségtelenül hatással volt. Hasonló szerepet töltött be Madame du Barry is, akinek befolyása a francia forradalom előtti években sok vitát váltott ki. A király személyes kapcsolatai gyakran politikai feszültségeket is gerjesztettek. Oroszország történetében II. Katalin környezetében több kegyenc is jelentős szerepet játszott, de fordítva is igaz volt: a cárnők és uralkodónők személyes kapcsolatai gyakran politikai eszközként működtek. A hálószoba és a trónterem közötti távolság sokszor kisebb volt, mint hinnénk. A modern korban a befolyás más formát öltött. A 19–20. században híres kurtizánok és luxus prostituáltak bankárokkal, iparmágnásokkal, politikusokkal és diplomatákkal kerültek kapcsolatba. Egyesek információkat adtak tovább, mások kapcsolatokat közvetítettek. Kémkedési ügyekben is találunk olyan nőket, akik intim kapcsolataikat hírszerzési célokra használták fel. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy minden történelmi fordulat mögött egy szerető vagy prostituált állt volna. A romantikus történetek gyakran eltúlozzák az egyéni befolyást. Egy háborút ritkán egyetlen nő indított el, és egy birodalom bukását sem lehet egyetlen szerelmi viszonyra visszavezetni. A történelmet gazdasági érdekek, társadalmi feszültségek, vallási konfliktusok és hatalmi struktúrák alakították. Ami igazán érdekes, az az, hogy ezek a nők gyakran olyan világban szereztek befolyást, ahol hivatalosan semmilyen politikai joguk nem volt. A testük, a műveltségük, a társasági intelligenciájuk és kapcsolataik jelentették a tőkéjüket. Némelyikük áldozat volt, mások ügyes túlélők, megint mások tudatos hatalomépítők. Talán ezért félrevezető a kérdés úgy, hogy „alakították-e a történelmet a kurvák?”. Pontosabb úgy fogalmazni: a történelem számos olyan nő alakját őrzi, akiket a társadalom kéjnőnek, kurtizánnak vagy szeretőnek nevezett, miközben valójában a hatalom informális szereplői voltak. Nem koronát viseltek, hanem befolyást. És néha ez a befolyás többet ért egy koronánál is. Kép: Open AI

Az Odüsszeia, mint a világirodalom egyik legfontosabb műve, nemcsak az ókorban, hanem a későbbi korokban is inspirálta számos írót és műfajt, a klasszikus görög és római irodalomtól kezdve a modern popkultúráig, miközben főhőse, Odüsszeusz, mint a kalandorok és menekültek archetipikus alakja, sokféle értelmezésnek ad teret. #Odüsszeia #Homérosz #irodalom

Necenzurirani spet besnijo, ko si drznem bralcem ponuditi dodatno branje o njihovih zlorabah, češ da bi se naj okoriščal, če ljudje vedo več. Bom moral na Siolu v celoti še objavljati to, kar nočejo, da bi javnost izdela in ne morejo več cenzurirati. https://t.co/EDtTiM7cOJ #Cenzura #SvobodaTiska #Informacije

A dél-olaszországi Calabria partjainál felfedezett hajóroncs a Krisztus előtti 5-4. századból származik, és több mint 300 amforával a fedélzetén, amely új tudományos információkat nyújthat az ókori Földközi-tenger kereskedelmi útvonalairól és gazdasági kapcsolatairól. #régészet #amfora #hajóroncs

Tudósok felfedezése szerint Izraelben rábukkantak Szent Péter apostol házának helyére, amely új bizonyítékokat szolgáltathat a bibliai Bétszaida azonosításához, és a kutatások során előkerült régészeti elemek és ókori kerámiák megerősítik a helyszín vallási jelentőségét. #SzentPéter #régészet #Izrael

Novinářský institut vyzval předsedu Poslanecké Sněmovny Tomia Okamuru, aby veřejně požádal Jindřicha Rajchla, aby přestal s útoky na novináře na sociálních sítích a omluvil se za ně, přičemž upozornil na nebezpečné důsledky těchto útoků a zdůraznil důležitost ochrany nezávislé žurnalistiky v demokratické společnosti. #žurnalistika #okořistnípopulismus #ochrananovinářů

A gízai Nagy Piramis újabb elméletek szerint nemcsak sírhelyként, hanem egyfajta kozmikus kommunikációs rendszer részeként is funkcionálhatott, amely potenciálisan képes volt gravitációs jeleket sugározni a bolygó mozgása révén, bár a legtöbb régész továbbra is azt vallja, hogy fő funkciója inkább temetkezési jellegű volt. #NagyPiramis #tudomány #ókor

Sakra. Lidi. Ovědomujeme si to? Uvědomujeme si to vůbec, do jakého průseru se naše zemička řítí? Co se nám o prodralo do parlamentu za lidi? Prolhaný oligarcha se svou sektou bezpáteřních pijavic kterého z jedné strany podpírá trůtrů klub nevyvinutých incelů z Chladovy farmy a z druhé strany parta morálního trusu nosící trencle šité v Kremlu. Každý den dosáhnout nové úrovně dna, každý den vypustí nějaký nový výkal ze své politické zadnice na hlavy všech občanů ČR. Všech. Včetně vlastních voličů. Tahle "vláda" není vládou nikoho. Nedá se to ani vládou nezívat. "Vládne" proti všem. Roky kvičící prázdná hesla o bídě, přesvědčujíc rozumové abstinenty v naší zemi o levných a rychlých receptech a řešeních všech problémů čecho-lidstva, nyní jen sotva schopna házet zbytky drobečků okoralého chleba - sundání žluto-modré vlajky a šikana nepohodlných novinářů. Toť vše. Tohle je to, co jejich voliči dostali. Nic fuckin' víc. Před-hitlerovský nacizmus light. Už je líp, pupíci? Už jsou levnější potraviny? Už vyděláváte více? Už jsou nižší sazby hypoték? Už je dostupnější bydlení? Už je více pracovních příležitostí? Už je dostatek doktorů? Už se vyřešili úkáčka? Jaké to je, každý den více a více zapadat do království sebezapření, kde už se vám pomalu začíná drolit a opadat ta maska naivity, kterou jste si dobrovolně nasadili? Mohli jsme jít další 4 roky směrem prosperity, jistot a hodnot. Místo toho jsme nejen otočili o 180°, ale ještě i vzhůru nohama. A odsereme to všichni. Gratuluji. Good fuckin' job. #politika #demokracie #společnost

ZATČENÝ ČÍNSKÝ ŠPIÓN A MOTORISTÉ • Česká policie minulou sobotu zadržela čínského občana. Bezpečnostní informační služba (BIS) na tomto případu úzce spolupracovala s Národní centrálou proti terorismu, extremismu a kybernetické kriminalitě (NCTEKK). Český soud okamžitě schválil vzetí do vazby. • Deník N uvádí: zadržený čínský občan shromažďoval zpravodajské informace o českých politicích, především podrobnosti o jejich cestách a aktivitách ve vztahu k Tchaj-wanu. Některé z jeho operací probíhaly mimo území České republiky. • Seznam Zprávy uvádí: pan Jang I-min (Yang Yiming) působil v Česku řadu let jako pražský zpravodaj listu Guangming Daily, což je médium Komunistické strany Číny. Budoval vztahy s vybranými českými a slovenskými politiky a snažil se z nich vylákat informace pro své špionážní aktivity. Podle nové české legislativy zaměřené na potírání cizího vměšování (v přímé spolupráci se zahraniční zpravodajskou službou) mu hrozí až pět let vězení. • Tento falešný čínský novinář, fakticky organizátor čínské špionáže, vedl svůj první veřejný rozhovor v Česku s Janem Zahradilem, dobře známou pro-čínskou postavou, který se chlubil, že je „prvním českým politikem“, kterého Guangming Daily zpovídal. Jan Zahradil je hlavním zahraničněpolitickým poradcem Motoristů, české vládní koaliční strany, která drží post ministra zahraničních věcí. Detaily kontrarozvědného a policejního sledování z trestního spisu budou jistě pro koalici zajímavé čtení :-D • Kolem roku 2020 se Guangming Daily podařilo koupit vliv v tradičním (ale menším) českém médiu Literární noviny, které poté začalo publikovat tvrdou komunistickou čínskou propagandu. • Nová česká vládní koalice chtěla Komunistickou stranu Číny objímat, premiér plánuje návštěvu Pekingu zhruba v květnu či červnu. Tento případ to jistě pěkně okoření <3 -