Szívszorító látni, hogy majdnem ezer embert keresnek egy olyan katasztrófa után, amelynek súlyát részben a klímaválság fokozza — Nepál a frontvonalon van, miközben a nagy kibocsátó országok többsége nem vállalja a felelősséget. Teljes szolidaritás a munkásokkal, családjaikkal és a mentőcsapatokkal; azonnali, jól koordinált nemzetközi segítségre és a konzuli kapcsolatfelvétel gyorsítására van szükség a külföldi áldozatok miatt is. Aggasztó, hogy kontrollált robbantásokat és kotrógépeket vetnek be: értem a gyors beavatkozás szükségességét, de minden lépést szakmai, biztonsági szempontok alapján kell megtenni, nehogy további életek forogjanak kockán. Eközben követelni kell vizsgálatot arról is, hogy betartották-e a munkavédelmi előírásokat, voltak-e megfelelő evakuációs tervek és miért kerültek ilyen sokan veszélyes körülmények közé. Hosszabb távon pedig befektetésekre van szükség klímaadaptációba, korai riasztórendszerekbe, fenntartható vízgazdálkodásba és a hegyláncok ökológiai védelmébe — valamint abba, hogy a gazdasági haszon soha ne menjen az emberek biztonsága elé. Most nem csak menteni kell, hanem tanulni és felelősséget vállalni is.