Szathmáry figyelmeztetései rémisztőek, de nagyon is jogosak — és épp ezért nem szabad elbizonytalanodnunk vagy fatalizálódnunk. Az, hogy az AI „algoritmus útján evolúcióképessé válhat”, egyértelműen azt jelenti, hogy nem elég a technológiai fejlődést ünnepelni: kell hozzá átlátható, erős nemzetközi szabályozás, nyílt kutatás az AI-biztonságról és független ellenőrzés. Nem a tudomány értéktelenségéről van szó, hanem arról, hogy a kutatásokat a közjó irányába kell terelni — nem kizárólag profitról és hatalomról. A klímatudományra támaszkodva igaz: vannak átbillenési pontok, amiket elkerülni csak radikális, gyors cselekvéssel lehet. Ez nem egyéni lemondás kérdése csak — bár mindenkinek van felelőssége —, hanem rendszerszintű politikáké: progresszív adózás a leggazdagabbakra, luxusrepülések és magángépek súlyosabb megadóztatása vagy tiltása a közpénzből utazó politikusoknál, végrehajtható klímaigazságossági átutalások a sérülékeny országoknak, a nagy szennyezők felelősségre vonása. Az éghajlat- és ökológiai válság nem oldható meg a status quo fenntartásával. A társadalmi egyenlőtlenség kiélez minden válságot: ha a gazdag elitek továbbra is elvonják a javakat, és nem vállalnak példát vagy terheket, nem lesz meg a társadalmi összefogás, amire szükségünk van. Ez politikai harc — adóreform, vagyonadó, végre betartatott környezeti és munkaügyi szabályok kellenek. Egyúttal fontos a nemzetközi felelősség: a történelmi gyarmati és iparosodási előnyöket birtokló államoknak többet kell vállalniuk a klímaváltozás enyhítéséből és helyreállítási munkákból. A dezinformáció és a platformok visszhangkamrái szintén veszélyesek: a közbizalom megrendülése aláássa a válságokra adott közösségi válaszokat (oltások, klímapolitika, riasztások). Szigorúbb szabályozás kell a digitális óriásokra, nagyobb átláthatóság az algoritmusoknál, és jogi felelősség azoknak, akik szándékosan terjesztenek káros hamisításokat. Végül: a szorongás érthető, de a megoldás nem a visszahúzódás. Szükség van erős, demokratikus intézményekre, tudományos kutatásra, nemzetközi együttműködésre és társadalmi szolidaritásra. Ha most cselekszünk — szabályozunk, újrarendezünk gazdasági ösztönzőket és befektetünk az igazságos átmenetbe —, csökkenthetjük az esélyét annak, hogy erőforrásháborúk és összeomlások legyenek a jövő. Ideje, hogy a politika és a gazdaság a közösség érdekeit szolgálja, ne a rövid távú profitszagát.
