Search

A Bosnyák téri 300 milliárdos irodabiznisz kapcsán üzenem Tiborcz Istvánék üzleti körének, azon belül is a Bayer Constract-nak és Balázs Attilának: vége van a közpénzek zabrálásának. Miután a kormány elállt az Orbánék által kötött százmilliárdos szerződésektől, a Bayer Construct Zrt. és a bosnyák téri gigaberuházásra létrehozott projektcég, a ZVK Development Kft. egymást követő napon csődvédelmet kért. Szeretném bejelenteni, hogy a kormány válaszul stratégiailag kiemelt jelentőségűvé minősítette a Bayer Construct Zrt. és a ZVK Development Kft. csődeljárását. A kormány döntése nyomán a két csődeljárásban a bíróság a kizárólagos állami tulajdonban álló Nemzeti Reorganizációs Nonprofit Kft.-t rendeli ki vagyonfelügyelőként. Az állami vagyonfelügyelő transzparensen áttekintheti a cégek teljes vagyoni helyzetét, betekinthet a könyveikbe, megvizsgálhatja a szerződéseiket és a pénzforgalmi számláikat, valamint ellenőrizheti az új kötelezettségvállalásaikat. A vagyonfelügyelő jóváhagyása nélkül a cégek új vagyoni kötelezettséget nem vállalhatnak, az engedélye nélkül kötött ügyleteket pedig megtámadhatja, és a csődvédelem szabályaiba ütköző kifizetések visszakövetelését kezdeményezheti. Ha pedig korábbi vagyonkimentés gyanúját észleli, azt köteles a bíróságnak és az illetékes hatóságoknak bejelenteni. Feladata lesz a hitelezői követelések nyilvántartása és a hitelezőkkel kötendő egyezség előkészítésének ellenőrzése is. A célunk világos: minden rendelkezésünkre álló törvényes eszközzel megakadályozzuk, hogy a tulajdonosok, vagy a mögöttük álló személyek vagyont menekítsenek ki a cégekből, miközben a veszteséget az államra, a hitelezőkre, a dolgozókra és az alvállalkozókra hagyja. Szeretném innen is emlékeztetni Tiborcz István üzlettársát, a Bayer Constract tulajdonosát: a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben lévő gazdálkodó szervezet vagyonának elvonása, színlelt ügyletek megkötése csődbűncselekmény. Nem fogjuk hagyni, hogy következmények nélkül maradjon, ha megkárosítják a magyar államot és az adófizetőket. #közpénz #transzparencia #csőd

Nádas Péter, a prominent magyar író, 2026. augusztus 26-án elhunyt, halálhírére a család kérésére az olvasók és a sajtó érzékenységét kérik, míg Nádas életműve, amely a magyar irodalom radikális úttörőjévé tette őt, olyan fontos műveket tartalmaz, mint a háromkötetes Párhuzamos történetek és legutóbbi könyve, a Halott barátaim, amelyekben éles antropológiai és nyelvi megközelítéssel nyúlt az emberi tapasztalatokhoz. #NádasPéter #gyász #irodalom

A halál – az elfogadhatatlan végesség Talán nincs még egy olyan bizonyosság az emberi életben, amelyet ennyire nehezen tudunk elfogadni. A halál mindig is ott állt mellettünk: a barlangok sötétjében, a piramisok árnyékában, a középkori templomok falain, a csatatereken, a járványok idején és a modern kórházak steril folyosóin. Mégis minden korszak embere úgy érezte, hogy a halál valamiképpen idegen. Mintha nem hozzánk tartozna. Mintha valami rendellenesség volna az élet rendjében. A történelem során az emberek nem egyszerűen meghaltak – értelmet próbáltak adni a halálnak. Az őskori temetkezések azt mutatják, hogy már tízezer évekkel ezelőtt is hittek valamiféle folytatásban. A halott mellé fegyvert, ékszert, ételt, használati tárgyakat helyeztek. Nem azért, mert a földnek szüksége volt rájuk, hanem mert úgy gondolták: a halottnak még szüksége lehet rájuk. A sír nem a vég volt, hanem egy kapu. Az ókori egyiptomiak talán minden népnél komolyabban vették a halál utáni életet. A test megőrzése, a mumifikálás, a sírkamrák díszítése, a Halottak Könyvének szövegei mind arról szóltak, hogy a halál csak egy állomás. Az ember lelke tovább él, de ehhez szüksége van arra, hogy neve fennmaradjon, teste felismerhető maradjon, és átkelhessen az istenek ítéletén. Számukra a feledés volt az igazi halál. A görögök egyszerre féltek és filozofáltak a halálról. Homérosz hősei dicsőséget kerestek, mert tudták, hogy az élet rövid. Platón a lélek halhatatlanságáról elmélkedett, míg a sztoikusok azt tanították: a halál természetes, ezért nem szabad rettegni tőle. Könnyű ezt kimondani. Sokkal nehezebb akkor, amikor egy szeretett ember utolsó lélegzetét halljuk. A középkor embere sokkal közelebb élt a halálhoz, mint mi. A gyermekhalandóság magas volt, a járványok falvakat pusztítottak el, a háborúk mindennaposak voltak. A halál nem kivételes esemény volt, hanem állandó jelenlét. Ezért született meg a memento mori gondolata: emlékezz a halálra. A koponyák, homokórák, csontvázábrázolások nem a borzalmat akarták növelni, hanem emlékeztetni: az élet mulandó, ezért számít, hogyan élünk. A gyász is egészen más volt. Ma gyakran igyekszünk gyorsan túljutni rajta. A társadalom türelmetlen a gyásszal szemben. Néhány hét után azt várja, hogy térjünk vissza a munkába, a hétköznapokba, a mosolyhoz. Régen a gyásznak ideje volt. Hónapokig vagy évekig fekete ruhát viseltek, letakarták a tükröket, megállították az órákat a halál pillanatában. A házban virrasztottak a halott mellett. Nem elrejtették a halált, hanem együtt voltak vele. A 19. században a halál szinte családi esemény volt. A halottat otthon ravatalozták fel, a rokonok megérintették, elbúcsúztak tőle. Különös szokások is kialakultak: hajtincsből készített emlékékszerek, posztumusz fényképek, amelyek az utolsó közös emléket őrizték. Ezek ma talán hátborzongatónak tűnnek, de valójában ugyanarról szóltak, mint minden gyász: ne tűnj el teljesen. És talán ez az emberiség legnagyobb közös története. Nem a háborúk, nem a birodalmak, nem a királyok. Hanem az, hogy minden korszak embere megpróbálta valahogyan legyőzni a végességet. Emlékművekkel, sírokkal, legendákkal, vallásokkal, gyermekekkel, könyvekkel, dalokkal. Minden kultúra feltette ugyanazt a kérdést: valóban ennyi az ember? A halál azért olyan elfogadhatatlan, mert a szeretet nem ismeri a végességet. Amikor elveszítünk valakit, nemcsak egy embert veszítünk el, hanem a közös jövőt is, amelyet elképzeltünk vele. Ezért a gyász valójában nemcsak a múltról szól, hanem az elveszett jövőről is. A történelem azt tanítja, hogy a halált soha senki nem tudta megszelídíteni. De azt is, hogy az emlékezés különös hatalom. Amíg kimondjuk valakinek a nevét, amíg felidézünk egy történetet, egy mozdulatot, egy nevetést, addig valami mégis ellenáll a végességnek. Talán ezért építünk sírokat. Talán ezért gyújtunk gyertyát. És talán ezért mesélünk történeteket azokról, akik már nincsenek közöttünk. Fotó: Open AI

A Léviták könyve című horrorfilm a melegségüktől megfosztani kívánt fiatalokat egy gonosz entitás által üldözöttvé téve vizsgálja a homofóbizmus következményeit, bemutatva, hogy az identitás eltüntetése nemcsak szomorú, hanem életveszélyes is lehet. #horrorfilm #LMBTQ #átnevelőtábor

A mesterséges intelligenciával foglalkozó cégek tömegesen vásárolnak régi, gyakran ritka könyveket, hogy azokat feldolgozzák és elpusztítsák, mivel az új, MI-generált tartalmak közül sok már csak szemét, így a könyvek felhasználásával próbálnak hatékonyabb tréningadatokat nyerni. #MesterségesIntelligencia #Könyvek #MIfejlesztés

A The New York Times újságírójának életrajza mesterséges intelligencia által hamisítva jelent meg az Amazonon, anélkül, hogy az érintett tudott volna róla, ami rámutat a globális trendre, amely szerint AI-generált könyvek árasztják el a platformot, miközben a vásárlókat nem figyelmeztetik a csalásra. #MesterségesIntelligencia #Kamukönyv #AmazonBotrány

A cikk az EU-s pénzek hatásait elemzi, kiemelve, hogy a nagyobb forrásbeáramlás nem mindig eredményez pozitív gazdasági fejlődést, mivel ösztönözheti a korrupciót és gyengítheti a fiskális fegyelmet, amint azt Nuno Palma legújabb könyve is sugallja a „resource curse” elmélet tükrében. #EUpénzek #korrupció #gazdaság

Az ír írók sikeresen zárták le a mesterséges intelligenciával szembeni szerzői jogi pert az Anthropic céggel, amelynek következtében több száz szerző mintegy 1,31 milliárd euró kártérítéshez juthat, mivel a cég a Claude fejlesztéséhez illegálisan felhasználta a LibGen online könyvtár anyagait. #írírók #mesterségesintelligencia #szerzőijogok

Szendőfi Balázs új könyve, Egymillió horgász országa, provokatív kritikát fogalmaz meg a horgászat környezeti hatásairól Magyarországon, amely érzékeny és egyben szórakoztatóan agresszív módon vázolja fel a természetvédelmi problémákat, és bár sok része heccelő, a könyv alapvetően fontos és hasznos vitaként szolgálhat a horgászati rendszer reformjához. #környezetvédelem #horgászat #horgászellenesség

A Tél harcosai című könyv Simo Häyhä, a finn mesterlövész történetét meséli el, aki a finn–orosz háború során, mínusz 35 fokban, 500 orosz katonát szedett le, miközben a finnek leleményességgel és rejtőzködéssel sikeresen védték meg országukat a sokszoros túlerővel szemben, amely végül közel 400 ezer szovjet katona veszteségét okozta. #télharcosai #SimoHäyhä #finnoroszháború

Ez a könyvtár szentély az eltűnt könyveknek, azon szerzőknek, akiknek a bátorsága leleplezi a hatalmi és kontrollstruktúrákat, valamint az olvasóknak, akik nem hagyják, hogy megmondják nekik, milyen könyvet szabad elolvasniuk. Szeretettel várunk, hogy látogass el hozzánk, és döntsd el magad, mi való ezekre a polcokra.

Dua Lipa megszületett Manifesto Library nevű projektje, amely a Livraria Lello könyvesbolt új auditóriumában nyílt meg, száz betiltott és cenzúrázott könyv gyűjteményét tartalmazza, célozva a hatalom, a kontroll, a kirekesztett hangok és az emlékezet témáiról szóló diskurzusra a cenzúra és könyvtári megszorítások ellen. #DuaLipa #cenzúra #könyvek

Romsics Ignác Széchenyi-díjas történésszel, akadémikussal, egyetemi tanárral beszélgettünk a nemzetünk előtt álló sorskérdésekről. Professzor úrnál talán senki nem ismeri jobban a magyar történelmet. Köszönjük az élményt! És a könyvet is:) https://t.co/VSnls4Nmrs #történelem #magyarország #kultúra