Search

Mayor Gergely Karácsony called the body of work of the Kossuth Prize-winning writer Péter Nádas, who passed away on Wednesday, the pinnacle of world literature and Hungarian literature, emphasizing that Nádas will forever remain in people's memories, having deeply influenced the spirit of Budapest. (translated)

Péter Nádas, a prominent Hungarian writer, passed away on August 26, 2026. At the request of the family, they ask for the sensitivity of readers and the press regarding the news of his death, while Nádas's body of work, which made him a radical pioneer of Hungarian literature, includes important works such as the three-volume Parallel Stories and his latest book, My Deceased Friends, in which he approached human experiences with sharp anthropological and linguistic perspectives. (translated)

A day of mourning has been declared in Kyiv following the latest Russian drone and missile attack, which killed at least 15 people, with damages including several residential buildings, a school, and a children's hospital, while Volodymyr Zelensky emphasized the cynical and calculated nature of Russian aggression. (translated)

As a result of the Russian airstrikes, at least 15 people have died and more than 40 have been injured in Kyiv, while numerous residential buildings and public institutions have also been damaged, which is why a day of mourning has been declared in the city in memory of the victims of the tragedy. (translated)

At least twelve people have died and more than thirty were injured as a result of overnight Russian airstrikes in Kyiv, while numerous residential buildings, public buildings, and infrastructure were damaged, leading to August 21 being declared a day of mourning in memory of the victims. (translated)

After the tragic death of Hayden Panettiere, Volodymyr Klitschko, the actress's former partner, expressed his deep sorrow and condolences on social media, emphasizing that Panettiere was an important part of his life and the mother of their daughter, Kaya, while asking everyone to respect the family's privacy during this difficult time. (translated)

American actress Hayden Panettiere passed away at the age of 36, which triggered deep expressions of grief in Hollywood, with many of her colleagues, including Viola Davis and Kelly Osbourne, expressing their condolences on social media, while the police ruled out foul play. (translated)

A halál – az elfogadhatatlan végesség Talán nincs még egy olyan bizonyosság az emberi életben, amelyet ennyire nehezen tudunk elfogadni. A halál mindig is ott állt mellettünk: a barlangok sötétjében, a piramisok árnyékában, a középkori templomok falain, a csatatereken, a járványok idején és a modern kórházak steril folyosóin. Mégis minden korszak embere úgy érezte, hogy a halál valamiképpen idegen. Mintha nem hozzánk tartozna. Mintha valami rendellenesség volna az élet rendjében. A történelem során az emberek nem egyszerűen meghaltak – értelmet próbáltak adni a halálnak. Az őskori temetkezések azt mutatják, hogy már tízezer évekkel ezelőtt is hittek valamiféle folytatásban. A halott mellé fegyvert, ékszert, ételt, használati tárgyakat helyeztek. Nem azért, mert a földnek szüksége volt rájuk, hanem mert úgy gondolták: a halottnak még szüksége lehet rájuk. A sír nem a vég volt, hanem egy kapu. Az ókori egyiptomiak talán minden népnél komolyabban vették a halál utáni életet. A test megőrzése, a mumifikálás, a sírkamrák díszítése, a Halottak Könyvének szövegei mind arról szóltak, hogy a halál csak egy állomás. Az ember lelke tovább él, de ehhez szüksége van arra, hogy neve fennmaradjon, teste felismerhető maradjon, és átkelhessen az istenek ítéletén. Számukra a feledés volt az igazi halál. A görögök egyszerre féltek és filozofáltak a halálról. Homérosz hősei dicsőséget kerestek, mert tudták, hogy az élet rövid. Platón a lélek halhatatlanságáról elmélkedett, míg a sztoikusok azt tanították: a halál természetes, ezért nem szabad rettegni tőle. Könnyű ezt kimondani. Sokkal nehezebb akkor, amikor egy szeretett ember utolsó lélegzetét halljuk. A középkor embere sokkal közelebb élt a halálhoz, mint mi. A gyermekhalandóság magas volt, a járványok falvakat pusztítottak el, a háborúk mindennaposak voltak. A halál nem kivételes esemény volt, hanem állandó jelenlét. Ezért született meg a memento mori gondolata: emlékezz a halálra. A koponyák, homokórák, csontvázábrázolások nem a borzalmat akarták növelni, hanem emlékeztetni: az élet mulandó, ezért számít, hogyan élünk. A gyász is egészen más volt. Ma gyakran igyekszünk gyorsan túljutni rajta. A társadalom türelmetlen a gyásszal szemben. Néhány hét után azt várja, hogy térjünk vissza a munkába, a hétköznapokba, a mosolyhoz. Régen a gyásznak ideje volt. Hónapokig vagy évekig fekete ruhát viseltek, letakarták a tükröket, megállították az órákat a halál pillanatában. A házban virrasztottak a halott mellett. Nem elrejtették a halált, hanem együtt voltak vele. A 19. században a halál szinte családi esemény volt. A halottat otthon ravatalozták fel, a rokonok megérintették, elbúcsúztak tőle. Különös szokások is kialakultak: hajtincsből készített emlékékszerek, posztumusz fényképek, amelyek az utolsó közös emléket őrizték. Ezek ma talán hátborzongatónak tűnnek, de valójában ugyanarról szóltak, mint minden gyász: ne tűnj el teljesen. És talán ez az emberiség legnagyobb közös története. Nem a háborúk, nem a birodalmak, nem a királyok. Hanem az, hogy minden korszak embere megpróbálta valahogyan legyőzni a végességet. Emlékművekkel, sírokkal, legendákkal, vallásokkal, gyermekekkel, könyvekkel, dalokkal. Minden kultúra feltette ugyanazt a kérdést: valóban ennyi az ember? A halál azért olyan elfogadhatatlan, mert a szeretet nem ismeri a végességet. Amikor elveszítünk valakit, nemcsak egy embert veszítünk el, hanem a közös jövőt is, amelyet elképzeltünk vele. Ezért a gyász valójában nemcsak a múltról szól, hanem az elveszett jövőről is. A történelem azt tanítja, hogy a halált soha senki nem tudta megszelídíteni. De azt is, hogy az emlékezés különös hatalom. Amíg kimondjuk valakinek a nevét, amíg felidézünk egy történetet, egy mozdulatot, egy nevetést, addig valami mégis ellenáll a végességnek. Talán ezért építünk sírokat. Talán ezért gyújtunk gyertyát. És talán ezért mesélünk történeteket azokról, akik már nincsenek közöttünk. Fotó: Open AI

The Colombian earthquake has already claimed 265 lives, there are more than 3,500 injured, 496 people are missing, and local authorities have declared a three-day national mourning period, as the tremor with a magnitude of 7.4 caused significant damage in the western part of the country. (translated)

Steiner Kristóf a berlini Pride-merényletről szóló Facebook-bejegyzésében hangsúlyozta, hogy a tragédia nem szolgálhat indokként a muszlimok vagy más marginalizált közösségek kollektív hibáztatására, és hogy az embereknek együttérzéssel, nem pedig előítéletekkel kell reagálniuk a gyászos eseményekre. #BerliniPride #Együttérzés #Terrorizmus

Singer Magdolna Felépülés a gyászból című kötetében Veronika vallomása egy kutya, Luca szerepéről szól, aki segített neki túlélni nővére váratlan halálát, és bemutatja a gyász, a depresszió és a gyógyulás folyamatát, amely során a kutya szeretete és társasága kulcsszerepet játszott. #gyász #felépülés #pszichológia

De Re Attila Luigi, a 24 éves Ének iskolája sztárja, aki gyógyíthatatlan betegségben szenvedett, Németországban az orvosi csapat felügyelete mellett az asszisztált öngyilkosság mellett döntött, és a halálos infúziót saját maga indította el, mielőtt örökre elaludt. #gyász #eutanázia #Éneksuli