Search

Hogyan változik meg egy festmény, ha egy irodalmi szereplő szemén keresztül nézzük? Mona Lisa — Leonardo da Vinci (1452–1519) Elizabeth Bennet talán elmosolyodna a híres mosolyt övező sokféle elméleten. Emma Woodhouse valószínűleg azonnal megpróbálná megfejteni a portrén látható nő személyiségét. Vízililiomok — Claude Monet (1840–1926) Anne Elliot talán az időt, az emlékezetet és a változást látná bennük. Mr. Darcy pedig éppen a kép nyugalmát és visszafogottságát értékelné. Csillagos éj — Vincent van Gogh (1853–1890) Catherine Morland talán egy rejtély kezdetévé változtatná a nyugtalan eget. Marianne Dashwood először talán az érzelmet venné észre, és csak utána a tájat. Ezek a szereplők Jane Austen (1775–1817) világához tartoznak, míg a festmények egészen különböző korszakokból származnak. Talán az egyik érdekes módja annak, hogy a művészetre tekintsünk, ha nemcsak azt kérdezzük: „Mit látok?” hanem azt is: „Mit látna valaki más ezen a festményen?” #Művészettörténet #HíresFestmények #LeonardoDaVinci #ClaudeMonet #VincentVanGogh #MűvészetÉsIrodalom #Múzeumok #20260826 #0027 #MrCulturewise #CaptainWeb #Magyar

A játék közbeni előítéleteim Szeretem azt hinni magamról, hogy nincs bennem előítélet más nemzetekkel szemben. Úgy gondolom, hogy az ember nem attól jó vagy rossz, hogy hová született, milyen nyelven beszél, milyen a bőre színe vagy honnan jött. Aztán leülök játszani egyet a Solitaire Sociallal, és néhány perc alatt rá kell jönnöm, hogy azért ez a dolog nem egészen ilyen egyszerű. 😄 Mert amikor látom, hogy az ellenfelem román, valahogy rögtön megjelenik bennem: „Na, ez is egy szőrös talpú román…” Ha francia: „Persze… a csigaevő.” Olasz? „Na, megjött a digó, a macskazabáló.” Német? „Ez biztos valami sört vedelő fasiszta.” Amerikai? „Na, ez meg biztos olyan buta, mint a tök.” Arab? „Terrorista.” És vannak ennél is csúnyább szavak, amelyeket most inkább nem írok le. Igen, tudom. Csúnya dolog. És talán az a legérdekesebb az egészben, hogy mindez egyetlen pillanat alatt történik. Nem ülök otthon azon gondolkodva, hogy én bizony utálom a románokat, franciákat, németeket vagy bárki mást. Eszembe sem jut ilyesmi. Aztán jön egy játék, ahol az ember nyerni akar, az ellenfél pedig éppen keresztbe tesz nekem. És hirtelen már nem egy ismeretlen ember ül a másik oldalon, hanem egy nemzet képviselője. Ha pedig éppen magyar, akkor sincs mindig könnyebb dolga. Sőt. Néha kifejezetten az az érzésem, hogy a magyarok azok, akik a legjobban igyekeznek megszívatni, amikor én vezetek. Persze tudom, hogy ez hülyeség. Ő is nyerni akar. Én is. Ha a játék ad valamilyen lehetőséget arra, hogy keresztbe tegyek a másiknak, akkor nyilván ő is használni fogja. Ahogy én is. Ez a játék része. Csakhogy az ember agya érdekes szerkezet. Ha egy román ellenfél háromszor egymás után kiszúr velem, könnyen megszületik bennem a gondolat: „Na, ezek már csak ilyenek.” Ha ugyanezt egy magyar csinálja: „Na tessék! Ezek sem jobbak!” Ha pedig én nyerek: „Na, azért mégiscsak tudunk játszani!” És közben pontosan tudom, hogy egyetlen emberből próbálok következtetni több millióra. Ez pedig már nem logika, hanem előítélet. Talán a játék csak azért érdekes számomra ebből a szempontból, mert megmutat valamit, amit a hétköznapokban sokkal könnyebb elrejteni. Ott van bennünk egy csomó beidegződés, régi vicc, hallott mondat, családi történet, történelmi sérelem, sztereotípia. A fejünkben ott vannak a „románok”, a „németek”, az „olaszok”, az „amerikaiak”, az „arabok”, a „magyarok” – és közben hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy valójában emberek vannak. Persze ettől még nem gondolom, hogy egy-egy ilyen gondolat automatikusan szörnyeteggé tesz valakit. Az agyunk tele van gyorsítógombokkal. Címkéz, egyszerűsít, kategorizál. Néha pedig a humor és a káromkodás formájában engedi ki a gőzt. A kérdés inkább az, hogy mit kezdünk ezekkel a gondolatokkal. Elhisszük őket? Átvisszük őket a való életbe? Vagy képesek vagyunk egy pillanattal később azt mondani: „Na jó, öregem… ez csak egy játék volt. Nem tudsz te semmit erről az emberről.” Én azt hiszem, nálam ez utóbbi az, ami számít. Mert lehet, hogy a fejemben játék közben van egy csökött amerikai, egy sörös fasiszta német, egy csigaevő francia, egy digó olasz, egy szőrös talpú román és egy mindenkit megszívató magyar. De a valóságban egyikükről sem tudok semmit. És talán ez a legfontosabb felismerés: nem az mutatja meg igazán, milyen emberek vagyunk, hogy milyen gondolat villan át rajtunk, hanem az, hogy mit kezdünk vele. Aztán persze jöhet még egy parti. És ha megint elveszem a partit, majd meglátjuk, melyik nemzet lesz éppen a hibás. Kép: Open AI #előítélet #emberiagy #önirónia #sztereotípiák #játék #gondolatok #önismeret

Épp hallgatom MP mai sajtótájékoztatóját. Sok cég tett felajánlásokat, ingyen és bérmentve segítenek… Sőt, egy osztrák cég is… (a Strabag…) és egész kicsi cégek is. Érdekesség, hogy az ország 'tőkés osztálya' amit nagyon fontos volt, közpénzből felhízlalni...A NER lovagok... Na, ők nem jeleskednek, nem tülekednek a felajánlásokban... Minden pénzünket megértek. #támogatás #vállalatok #közpénz

A történelem árnyékos hatalma: kéjnők, kurtizánok és királyi szeretők Ha a történelem nagy alakjaira gondolunk, királyok, császárok, hadvezérek és politikusok jutnak eszünkbe. A történelemkönyvek ritkán beszélnek azokról a nőkről, akik nem trónon ültek, nem vezettek hadsereget, mégis képesek voltak befolyásolni döntéseket, háborúkat, szövetségeket vagy akár birodalmak sorsát. A prostituáltak, kéjnők, kurtizánok és királyi szeretők világa a történelem egyik legkevésbé ismert, ugyanakkor legérdekesebb fejezete. A kérdés az, hogy valóban volt-e befolyásuk a történelemre. A válasz: igen – de nem úgy, ahogyan a legendák gyakran állítják. Az ókori világban a híres hetérák – a magas műveltségű görög kurtizánok – nem egyszerű örömlányok voltak. Sokan közülük tanult nők voltak, akik filozófusokkal, politikusokkal és hadvezérekkel kerültek kapcsolatba. Közülük a legismertebb Aspasia, aki Periklész társa volt Athén fénykorában. A források szerint rendkívüli műveltséggel rendelkezett, és egyes ókori szerzők úgy vélték, hogy politikai kérdésekben is hatott Periklészre. Hogy ez mennyire igaz, arról vitatkoznak a történészek, de az biztos, hogy jelenléte kivételes volt egy olyan korban, amikor a nők többsége alig vehetett részt a közéletben. A római történelem szintén bővelkedik ilyen történetekben. A császári udvarban a szeretők gyakran információkat szereztek, kapcsolatokat építettek, és részt vettek a hatalmi intrikákban. Nem egyszer előfordult, hogy egy uralkodó személyes kötődése politikai következményekkel járt. A legismertebb példa talán Kleopátra. Bár ő királynő volt, ellenfelei gyakran igyekeztek pusztán csábító nőként bemutatni. Julius Caesarhoz és Marcus Antoniushoz fűződő kapcsolata azonban nem egyszerű szerelmi történet volt, hanem tudatos diplomáciai stratégia. Egyiptom függetlensége, Róma belpolitikai küzdelmei és a Földközi-tenger hatalmi egyensúlya is összefonódott ezekkel a kapcsolatokkal. A középkorban és különösen a reneszánsz idején a kurtizánok szerepe tovább erősödött. Velencében például a híres kurtizánok gyakran költőkkel, diplomatákkal és nemesekkel álltak kapcsolatban. Némelyikük jelentős vagyont halmozott fel, művészeteket támogatott, és olyan társadalmi hálózatot épített ki, amelyhez sok férfi politikus is hozzáférést keresett. A francia királyi udvarban a király szeretője olykor szinte hivatalos intézménnyé vált. Madame de Pompadour XV. Lajos szeretőjeként nemcsak a király bizalmasa volt, hanem befolyásolta a művészeteket, az építészetet, az udvari kinevezéseket és részben a külpolitikát is. Támogatta a felvilágosodás egyes alakjait, köztük Voltaire-t, és jelentős kulturális örökséget hagyott maga után. Bár katonai döntéseket nem ő irányított, az udvari hatalom működésére kétségtelenül hatással volt. Hasonló szerepet töltött be Madame du Barry is, akinek befolyása a francia forradalom előtti években sok vitát váltott ki. A király személyes kapcsolatai gyakran politikai feszültségeket is gerjesztettek. Oroszország történetében II. Katalin környezetében több kegyenc is jelentős szerepet játszott, de fordítva is igaz volt: a cárnők és uralkodónők személyes kapcsolatai gyakran politikai eszközként működtek. A hálószoba és a trónterem közötti távolság sokszor kisebb volt, mint hinnénk. A modern korban a befolyás más formát öltött. A 19–20. században híres kurtizánok és luxus prostituáltak bankárokkal, iparmágnásokkal, politikusokkal és diplomatákkal kerültek kapcsolatba. Egyesek információkat adtak tovább, mások kapcsolatokat közvetítettek. Kémkedési ügyekben is találunk olyan nőket, akik intim kapcsolataikat hírszerzési célokra használták fel. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy minden történelmi fordulat mögött egy szerető vagy prostituált állt volna. A romantikus történetek gyakran eltúlozzák az egyéni befolyást. Egy háborút ritkán egyetlen nő indított el, és egy birodalom bukását sem lehet egyetlen szerelmi viszonyra visszavezetni. A történelmet gazdasági érdekek, társadalmi feszültségek, vallási konfliktusok és hatalmi struktúrák alakították. Ami igazán érdekes, az az, hogy ezek a nők gyakran olyan világban szereztek befolyást, ahol hivatalosan semmilyen politikai joguk nem volt. A testük, a műveltségük, a társasági intelligenciájuk és kapcsolataik jelentették a tőkéjüket. Némelyikük áldozat volt, mások ügyes túlélők, megint mások tudatos hatalomépítők. Talán ezért félrevezető a kérdés úgy, hogy „alakították-e a történelmet a kurvák?”. Pontosabb úgy fogalmazni: a történelem számos olyan nő alakját őrzi, akiket a társadalom kéjnőnek, kurtizánnak vagy szeretőnek nevezett, miközben valójában a hatalom informális szereplői voltak. Nem koronát viseltek, hanem befolyást. És néha ez a befolyás többet ért egy koronánál is. Kép: Open AI

Két férfi, két nő – és egy kellemetlen kérdés önmagamhoz Van egy dolog, amiről sokáig nem nagyon beszéltem. Talán azért, mert nem voltam biztos benne, mit kezdjek vele. Férfiként, ha két férfit látok egymással intim kapcsolatban egy filmben, vagy akár a valóságban, bennem gyakran ellenérzés jelenik meg. Nem feltétlenül harag vagy gyűlölet. Inkább egy ösztönös belső távolságtartás. Valami azt mondja bennem: ezt nem akarom látni. És közben van ennek az érzésnek egy különös párja. Ha két nőt látok egymással, egészen más reakciót vált ki belőlem. Sokszor szépnek találom. Néha kifejezetten izgatónak. És itt kezdődik az igazán érdekes rész. Mert ha azt mondom magamnak, hogy az egyik természetes, a másik pedig visszataszító, akkor rögtön felmerül egy kellemetlen kérdés: Mi alapján döntöm el ezt? Ha két ember szeretete önmagában nem jelent veszélyt rám, akkor miért vált ki belőlem különböző érzéseket pusztán attól függően, hogy férfiakról vagy nőkről van szó? Talán az első válasz egyszerű: férfi vagyok. Egy női test számomra lehet vonzó. Egy női közelséghez, női szépséghez, női intimitáshoz saját vágyak és képzetek kapcsolódnak. Két nő látványa ezért nem feltétlenül úgy jelenik meg bennem, mint két ember kapcsolatának látványa. Hanem a saját vágyam is belép a képbe. Két férfi esetében viszont nincs ilyen kapcsolódási pont.Sőt, talán éppen ellenkezőleg. Egy másik férfi férfiassága valami egészen mást jelent számomra. Versengést, erőt, rivalizálást, azonosulást – és talán olyan ösztönös dolgokat is, amelyeket nem szívesen vallunk be magunknak. Lehet, hogy ezért zavar. Nem azért, mert két férfi szeretete önmagában veszélyt jelentene számomra. Hanem mert nem tudok vele mit kezdeni a saját férfiidentitásomon belül. És van itt még valami. A kultúra, amelyben felnőttünk, évtizedeken, évszázadokon keresztül egészen másképpen ábrázolta a férfi és a női homoszexualitást. A két férfi kapcsolatát gyakran nevetségessé, betegessé vagy férfiatlanná tette. A két nő kapcsolatát viszont sokszor erotizálta. Talán azt gondoljuk, hogy a saját érzéseink teljesen belülről jönnek. Pedig ki tudja, mennyi mindent tanultunk meg úgy, hogy észre sem vettük? Filmekből. Viccekből. Pornográfiából. Beszélgetésekből. A környezetünk reakcióiból. Abból, ahogyan gyerekként azt hallottuk, milyen egy „igazi férfi”. És lehet, hogy mire felnőttünk, már nem is tudjuk pontosan megmondani, melyik érzésünk a sajátunk, és melyiket kaptuk készen. De ettől még az érzés valódi. Nem kell letagadnom, hogy zavar valami ahhoz, hogy megpróbáljam megérteni. És talán éppen ez a lényeg. Mert van különbség aközött, hogy valamit érzek, és aközött, hogy mit kezdek azzal, amit érzek. Lehet, hogy két férfi látványa továbbra sem fog tetszeni. Lehet, hogy két nő látványa továbbra is szépnek és vonzónak fog tűnni számomra. De talán nem ugyanazt kell keresnem a két érzés mögött. Az egyikben ott van a saját szexuális vágyam. A másikban pedig talán valami egészen más: egy régi beidegződés, a férfiasságról alkotott képem, az azonosulás hiánya, vagy egyszerűen az a tény, hogy vannak dolgok, amelyek idegenek számomra. És talán nem is az a cél, hogy minden érzésünket megváltoztassuk. Hanem hogy legyen bátorságunk megkérdezni: Miért érzem ezt? Mert az ember önmagát talán nem akkor ismeri meg igazán, amikor olyan dolgokkal találkozik, amelyeket szeret. Hanem amikor olyasmivel találkozik, amitől ösztönösen elfordulna. Ott kezdődik az önismeret.És néha éppen ott találjuk meg saját magunk legmélyebben elrejtett részeit. #önismeret #gondolatok #férfiasság #szexualitás #melegség #leszbikusság #elfogadás #előítéletek #társadalom #kultúra #pszichológia #őszinteség #belsővilág #önvizsgálat #emberitermészet #gondolatebresztő

Tegnap bejelentették ezt az X-Akták lego szettet. Beszéltük is bent, hogy amúgy mennyire menő már, hogy ilyen témákban is nyitnak a felnőttek felé a Lego-nál. A szett maga érdekes amúgy, az ötlet egész jó (a figurák azok nagyon jók). Nektek tetszik? 🧐 https://t.co/WtAwkmYvik #Lego #Xakták #játék

Ha esetleg lemaradtatok a mai Q&A streamről, akkor itt visszanézhetitek.👇 Igyekeztünk mindenre válaszolni, ami felmerült mint kérdés az elmúlt pár napban. Reméljük érdekes volt, vagy legalább volt benne új infó! Köszi mindenkinek aki ott volt!🙏 👉 https://t.co/V47f7fg0vr #QandA #stream #infók

We live in interesting times, two days ago I was on M1 for the second time, and right after that for the first time on Kossuth Radio, in the afternoon both channels were shut down, their news service was suspended until the new propaganda-free team is established. Yesterday I was called by the morning show "Balázsék". (translated)

A FIFA 48 csapatos bővítése számos új lehetőséget teremtett az ázsiai és afrikai kiscsapatok számára, ami a világbajnokság csoportkörének eredményeit és a továbbjutók teljesítményét is érdekes módon befolyásolta, azonban a lebonyolítás megkérdőjelezhető hatékonyságára és a csoportkör izgalmainak csökkenésére is figyelmeztet a cikk. #foci #foci-vb2026 #bővítés

A Zöld-foki Köztársaság labdarúgó-válogatottja, Pedro Leitao Brito, alias Bubista vezetésével, a világbajnokság során bebizonyította, hogy még a legkisebb országok is képesek nagy dolgokat elérni, és a csapat összefogása, ellenálló képessége és a kemény munka révén sikerült a csoportmeccsekben érdekes teljesítményt nyújtania, amiért a népük joggal lehet büszke. #ZöldfokiKöztársaság #VB2023 #Foci

A NASA TESS műholdja két új, pehelysúlyú exobolygót fedezett fel a TOI-791 csillag körül, amelyek Jupiter-méretűek, de sűrűségük mindössze a vattacukoréval megegyező, valamint különösen érdekes pályamintázattal rendelkeznek, amely lehetővé teszi számukra, hogy gravitációs hatást gyakoroljanak egymásra. #exobolygók #NASA #csillagászat

Pár munkatársamat vártam vendégségbe, viszont az egyik felettesem hamarabb érkezett és kopogás nélkül jött be, miközben egy szál bugyiban készítettem az ebédet...Meglesed hogyan végződött?🤤🤤😈 11 percünk volt rosszalkodni a többiek érkezéséig Megvehető a teljes videó!👌🏼😍 🍲🔞👩🏻‍🍳👨🏻‍💼🔥 Rt like ha ha te is dugnál🤭 https://t.co/clHrrbhirf #vidék #szórakozás #érdekes