Search

Megérkeztünk a Bledi Stratégiai Fórumra, a csodálatos Bledi-tó partjára. Szlovénia miniszterelnökének meghívására közép-európai kormányfőkkel tárgyalunk Európa jövőjéről. Az első megbeszélésnek helyet adó Vila Bled megérdemel egy részletes bemutatást. A története szinte leképezi a 20. századi Közép-Európa történelmét. A Bledi-tó partján eredetileg 1883–1885 között épített villát az osztrák arisztokrata Windischgrätz család, majd 1922-ben I. Sándor, a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság későbbi jugoszláv királya vásárolta meg. A királyi család nyári rezidenciaként használta, és új palotát is terveztek ide Jože Plečnik tervei alapján, ám Sándor 1934-es meggyilkolása, majd a második világháború miatt az elképzelés nem valósult meg. A háború után Tito jugoszláv elnök nyári rezidenciájává alakították a birtokot; a ma látható épület Vinko Glanz tervei alapján 1947-re készült el. Tito itt nemcsak pihent, hanem valóságos diplomáciai központot működtetett: vendége volt többek között Nikita Hruscsov, Haile Selassie, Dzsaváharlál Nehru, Indira Gandhi, Gamal Abdel Nasszer és Kim Ir Szen. A villa ma is őrzi Tito lakosztályát, dolgozószobáját, privát liftjét és egykori mozitermét, amelynek monumentális, 1947-es falfestménye Jugoszlávia második világháborús történetét meséli el. A parkban álló Belvedere pavilon eredetileg a soha meg nem épült királyi rezidencia része lett volna, Tito idején pedig informális teázások és találkozók helyszíne lett. 1984-ben a Vila Bled szállodaként nyitotta meg kapuit, így ma különleges módon egyszerre luxushotel és a királyi Jugoszlávia, Tito állama és a modern Szlovénia történelmi emlékhelye. #BlediStratégiaiFórum #Szlovénia #KözépEurópa

We have filed a report regarding the government's 4 billion fake public procurement on August 20. At the same time, we deny the lie of Péter Magyar that we did not file reports on similar matters under the previous government. The reality is that there are numerous corruption cases. (translated)

A játék közbeni előítéleteim Szeretem azt hinni magamról, hogy nincs bennem előítélet más nemzetekkel szemben. Úgy gondolom, hogy az ember nem attól jó vagy rossz, hogy hová született, milyen nyelven beszél, milyen a bőre színe vagy honnan jött. Aztán leülök játszani egyet a Solitaire Sociallal, és néhány perc alatt rá kell jönnöm, hogy azért ez a dolog nem egészen ilyen egyszerű. 😄 Mert amikor látom, hogy az ellenfelem román, valahogy rögtön megjelenik bennem: „Na, ez is egy szőrös talpú román…” Ha francia: „Persze… a csigaevő.” Olasz? „Na, megjött a digó, a macskazabáló.” Német? „Ez biztos valami sört vedelő fasiszta.” Amerikai? „Na, ez meg biztos olyan buta, mint a tök.” Arab? „Terrorista.” És vannak ennél is csúnyább szavak, amelyeket most inkább nem írok le. Igen, tudom. Csúnya dolog. És talán az a legérdekesebb az egészben, hogy mindez egyetlen pillanat alatt történik. Nem ülök otthon azon gondolkodva, hogy én bizony utálom a románokat, franciákat, németeket vagy bárki mást. Eszembe sem jut ilyesmi. Aztán jön egy játék, ahol az ember nyerni akar, az ellenfél pedig éppen keresztbe tesz nekem. És hirtelen már nem egy ismeretlen ember ül a másik oldalon, hanem egy nemzet képviselője. Ha pedig éppen magyar, akkor sincs mindig könnyebb dolga. Sőt. Néha kifejezetten az az érzésem, hogy a magyarok azok, akik a legjobban igyekeznek megszívatni, amikor én vezetek. Persze tudom, hogy ez hülyeség. Ő is nyerni akar. Én is. Ha a játék ad valamilyen lehetőséget arra, hogy keresztbe tegyek a másiknak, akkor nyilván ő is használni fogja. Ahogy én is. Ez a játék része. Csakhogy az ember agya érdekes szerkezet. Ha egy román ellenfél háromszor egymás után kiszúr velem, könnyen megszületik bennem a gondolat: „Na, ezek már csak ilyenek.” Ha ugyanezt egy magyar csinálja: „Na tessék! Ezek sem jobbak!” Ha pedig én nyerek: „Na, azért mégiscsak tudunk játszani!” És közben pontosan tudom, hogy egyetlen emberből próbálok következtetni több millióra. Ez pedig már nem logika, hanem előítélet. Talán a játék csak azért érdekes számomra ebből a szempontból, mert megmutat valamit, amit a hétköznapokban sokkal könnyebb elrejteni. Ott van bennünk egy csomó beidegződés, régi vicc, hallott mondat, családi történet, történelmi sérelem, sztereotípia. A fejünkben ott vannak a „románok”, a „németek”, az „olaszok”, az „amerikaiak”, az „arabok”, a „magyarok” – és közben hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy valójában emberek vannak. Persze ettől még nem gondolom, hogy egy-egy ilyen gondolat automatikusan szörnyeteggé tesz valakit. Az agyunk tele van gyorsítógombokkal. Címkéz, egyszerűsít, kategorizál. Néha pedig a humor és a káromkodás formájában engedi ki a gőzt. A kérdés inkább az, hogy mit kezdünk ezekkel a gondolatokkal. Elhisszük őket? Átvisszük őket a való életbe? Vagy képesek vagyunk egy pillanattal később azt mondani: „Na jó, öregem… ez csak egy játék volt. Nem tudsz te semmit erről az emberről.” Én azt hiszem, nálam ez utóbbi az, ami számít. Mert lehet, hogy a fejemben játék közben van egy csökött amerikai, egy sörös fasiszta német, egy csigaevő francia, egy digó olasz, egy szőrös talpú román és egy mindenkit megszívató magyar. De a valóságban egyikükről sem tudok semmit. És talán ez a legfontosabb felismerés: nem az mutatja meg igazán, milyen emberek vagyunk, hogy milyen gondolat villan át rajtunk, hanem az, hogy mit kezdünk vele. Aztán persze jöhet még egy parti. És ha megint elveszem a partit, majd meglátjuk, melyik nemzet lesz éppen a hibás. Kép: Open AI #előítélet #emberiagy #önirónia #sztereotípiák #játék #gondolatok #önismeret

A gyomrom görcsben van! 😡🤬 ​A Direkt36 perelte ki a bíróságon, és most kint van a teljes, eltitkolt jelentéscsomag a Telexen. Amit az Orbán-kormány annak idején nagy mellénnyel elrendelt a kegyelmi botrány után, aztán amikor meglátták a valóságot, gyorsan elsüllyesztették a fiók legmélyére. ​És hogy mit titkoltak el ennyire? ​Kapaszkodj meg, mert a valóság sokkal mocskosabb, mint gondoltuk! - ​Bács-Kiskun: este fél hétkor véget ér a vacsora, utána még egy szelet száraz kenyér vagy vaj sincs a sportoló, speciális nevelési igényű kölyköknek. Hivatalos rendőrségi nyomozás mondta ki feketén-fehéren, hogy az éhező gyerekek kajáért cserébe vetették alá magukat szexuális bántalmazásnak a társaik részéről. - ​Vas megye: a legfiatalabb bántalmazó mindössze 9 éves volt. 9 éves... - ​Szabolcs-Szatmár-Bereg: a bántalmazott gyerekek a traumáikkal teljesen magukra maradtak, mert egyszerűen évek óta nincs pszichológus az intézményekben. - ​Budapest: a raktárakban porosodnak az adományba kapott gépek és számítógépek, mert a hálózat nem bírja el a terhelést, egy másik épületben pedig húsz lámpából tizennyolcban még égő sincs. - ​Vas megyei lakásotthonok: az emeleti fürdőkből leázik a mennyezet, ezért 12 gyerek használ egyetlen kádat, a falakon mállik a vakolat és vastagon áll a penész. ​- Szétrohadt, ötvenéves csaptelepek és csempék mindenfelé. ​Közben meg persze a gyerekek takarítanak, mert személyzetre már nem futotta. ​Ezeket a papírokat nézegették a minisztériumban, és ahelyett, hogy azonnal tüzet oltottak volna, inkább sablonos összefoglalókat hazudtak a nyilvánosságnak, amíg a bíróság rájuk nem törte az ajtót. ​Szóval lehet itt mellébeszélni, de a puszta tény az, hogy miközben ment a hangoskodás a "gyermekvédelemről", a rájuk bízott állami gondozott kölykök meg a sötétben, penészben éheztek, és a testükkel fizettek egy falat kenyérért! ​Ezt nem lehet elfelejteni! Soha! #magyar2026 #Tisza2026 #gyermekvédelem #korruptkormány #államigondozás

Bardóczi Sándor's article deals with the consequences of climate change and the apocalyptic future of global warming, pointing out that the current extreme weather phenomena are no longer just forecasts but parts of our reality, which could lead to long-term consequences such as the collapse of societies and conflicts over resources. (translated)

The warnings of feminists and climate experts are similarly labeled "hysteria" in times of populist political discourse, while the real consequences of the climate crisis, such as heat and water scarcity, encourage us to recognize that not only autocracy but also the destruction of nature threatens our lives. (translated)

Két férfi, két nő – és egy kellemetlen kérdés önmagamhoz Van egy dolog, amiről sokáig nem nagyon beszéltem. Talán azért, mert nem voltam biztos benne, mit kezdjek vele. Férfiként, ha két férfit látok egymással intim kapcsolatban egy filmben, vagy akár a valóságban, bennem gyakran ellenérzés jelenik meg. Nem feltétlenül harag vagy gyűlölet. Inkább egy ösztönös belső távolságtartás. Valami azt mondja bennem: ezt nem akarom látni. És közben van ennek az érzésnek egy különös párja. Ha két nőt látok egymással, egészen más reakciót vált ki belőlem. Sokszor szépnek találom. Néha kifejezetten izgatónak. És itt kezdődik az igazán érdekes rész. Mert ha azt mondom magamnak, hogy az egyik természetes, a másik pedig visszataszító, akkor rögtön felmerül egy kellemetlen kérdés: Mi alapján döntöm el ezt? Ha két ember szeretete önmagában nem jelent veszélyt rám, akkor miért vált ki belőlem különböző érzéseket pusztán attól függően, hogy férfiakról vagy nőkről van szó? Talán az első válasz egyszerű: férfi vagyok. Egy női test számomra lehet vonzó. Egy női közelséghez, női szépséghez, női intimitáshoz saját vágyak és képzetek kapcsolódnak. Két nő látványa ezért nem feltétlenül úgy jelenik meg bennem, mint két ember kapcsolatának látványa. Hanem a saját vágyam is belép a képbe. Két férfi esetében viszont nincs ilyen kapcsolódási pont.Sőt, talán éppen ellenkezőleg. Egy másik férfi férfiassága valami egészen mást jelent számomra. Versengést, erőt, rivalizálást, azonosulást – és talán olyan ösztönös dolgokat is, amelyeket nem szívesen vallunk be magunknak. Lehet, hogy ezért zavar. Nem azért, mert két férfi szeretete önmagában veszélyt jelentene számomra. Hanem mert nem tudok vele mit kezdeni a saját férfiidentitásomon belül. És van itt még valami. A kultúra, amelyben felnőttünk, évtizedeken, évszázadokon keresztül egészen másképpen ábrázolta a férfi és a női homoszexualitást. A két férfi kapcsolatát gyakran nevetségessé, betegessé vagy férfiatlanná tette. A két nő kapcsolatát viszont sokszor erotizálta. Talán azt gondoljuk, hogy a saját érzéseink teljesen belülről jönnek. Pedig ki tudja, mennyi mindent tanultunk meg úgy, hogy észre sem vettük? Filmekből. Viccekből. Pornográfiából. Beszélgetésekből. A környezetünk reakcióiból. Abból, ahogyan gyerekként azt hallottuk, milyen egy „igazi férfi”. És lehet, hogy mire felnőttünk, már nem is tudjuk pontosan megmondani, melyik érzésünk a sajátunk, és melyiket kaptuk készen. De ettől még az érzés valódi. Nem kell letagadnom, hogy zavar valami ahhoz, hogy megpróbáljam megérteni. És talán éppen ez a lényeg. Mert van különbség aközött, hogy valamit érzek, és aközött, hogy mit kezdek azzal, amit érzek. Lehet, hogy két férfi látványa továbbra sem fog tetszeni. Lehet, hogy két nő látványa továbbra is szépnek és vonzónak fog tűnni számomra. De talán nem ugyanazt kell keresnem a két érzés mögött. Az egyikben ott van a saját szexuális vágyam. A másikban pedig talán valami egészen más: egy régi beidegződés, a férfiasságról alkotott képem, az azonosulás hiánya, vagy egyszerűen az a tény, hogy vannak dolgok, amelyek idegenek számomra. És talán nem is az a cél, hogy minden érzésünket megváltoztassuk. Hanem hogy legyen bátorságunk megkérdezni: Miért érzem ezt? Mert az ember önmagát talán nem akkor ismeri meg igazán, amikor olyan dolgokkal találkozik, amelyeket szeret. Hanem amikor olyasmivel találkozik, amitől ösztönösen elfordulna. Ott kezdődik az önismeret.És néha éppen ott találjuk meg saját magunk legmélyebben elrejtett részeit. #önismeret #gondolatok #férfiasság #szexualitás #melegség #leszbikusság #elfogadás #előítéletek #társadalom #kultúra #pszichológia #őszinteség #belsővilág #önvizsgálat #emberitermészet #gondolatebresztő

Ahogy olvastam egyik csoportban egy írást a mai kor emberéről, egyre inkább az a gondolat fogalmazódott meg bennem, hogy talán nem is az a kérdés, mikor lett bűn az öröm, a pihenés vagy az érintés, hanem az, hogy milyen világot építettünk magunk köré. A modern élet rengeteget adott nekünk. Kényelmet, biztonságot, technológiát, gyorsaságot, lehetőségeket. Mégis úgy tűnik, mintha minden ajándék mellé odacsomagolt volna valami láthatatlan árat is. A folyamatos teljesítménykényszer, az állandó összehasonlítás, a megfelelési vágy és a megszakítás nélküli információáradat lassan kiszorította azokat az egyszerű dolgokat, amelyek valójában megtöltik tartalommal az életet. Ma már nem elég csak élni. Jól kell kinézni, hatékonynak kell lenni, mindig fejlődni kell, mindig többet kell elérni. Mindenből verseny lett. A testünkből, a munkánkból, a kapcsolatainkból, még a pihenésünkből is. Már azt is mérjük, mennyit aludtunk, hány lépést tettünk, mennyire voltunk produktívak. Közben pedig észrevétlenül elfelejtettük, milyen érzés csak úgy lenni. A közösségi média nap mint nap olyan életeket mutat, amelyek többnyire csak gondosan megszerkesztett kirakatok. Mi pedig ehhez a kirakathoz mérjük a saját, nagyon is valóságos életünket. Innen már csak egy lépés, hogy szégyellni kezdjük a testünket, a hibáinkat, az öregedésünket vagy éppen azt, hogy elfáradtunk. Talán ezért lett gyanús a pihenés is. Mintha az ember értékét már nem az határozná meg, hogy milyen ember, hanem hogy mennyit termel, mennyit teljesít és mennyire hasznos. Pedig a természet egésze a ritmusra épül. Nappal és éjszaka, belégzés és kilégzés, munka és pihenés váltják egymást. Egyedül az ember próbálja meggyőzni magát arról, hogy szünet nélkül működhet. Ugyanez történt a kapcsolatainkkal is. Soha nem volt ilyen egyszerű kapcsolatba lépni egymással, és talán még soha nem voltunk ennyire magányosak. Üzenetek százait küldjük el naponta, miközben egyre ritkább az a beszélgetés, amikor valóban figyelünk a másikra. Ez a világ összeköt bennünket a képernyőkön keresztül, de sokszor elszakít attól, aki mellettünk ül. Mégis azt gondolom, hogy van remény. Mert ezek a változások nem a természet törvényei, hanem emberi döntések következményei. És amit ember teremtett, azon ember képes változtatni is. Talán nem tudjuk megváltoztatni az egész világot, de eldönthetjük, hogy ma odafigyelünk valakire. Hogy nem kérünk bocsánatot azért, mert megpihenünk. Hogy örülünk egy szelet süteménynek bűntudat nélkül. Hogy megölelünk valakit, nevetünk egy nagyot, vagy egyszerűen csak csendben leülünk egy fa alá anélkül, hogy hasznosnak akarnánk látszani. Lehet, hogy éppen ezek a kis "lázadások" vezetnek vissza ahhoz, amit emberi életnek hívunk. Mert nem a modern világ vívmányaival van a baj, hanem azzal, amikor hagyjuk, hogy azok irányítsák az életünket, és elhitessék velünk, hogy az értékünk a teljesítményünkben mérhető. Pedig az ember nem gép. Nem termelőeszköz. Hanem érző, szeretni és kapcsolódni képes lény. És talán ezt lenne a legfontosabb újra megtanulnunk. #gondolatok #modernvilág #lassulj #tudatosélet #egyensúly #pihenés #kapcsolódás #emberikapcsolatok #jelenlét #emberneklenni.

The article points out that Vladimir Putin has always been aware of reality, but due to the severe damage to the Russian oil refining infrastructure as a result of the Ukrainian drone strikes, the situation has now become questionable, as 30% of the refining capacity has been damaged, causing the country's worst fuel crisis since the Soviet Union. (translated)

Orbán Balázs cikkében a politikai valóság torzulásával és a társadalmi érzelmek manipulálásával foglalkozik, hangsúlyozva, hogy a külső jelek és a közbeszéd sokszor eltávolodik a tényleges helyzettől, miközben a valóság elkerülhetetlenül előbukkan, követelve a felelősséget és a megoldásokat a kihívásokra, mint például a gazdasági visszaesés és a globális konfliktusok. #valóság #gazdaság #politika

A budapesti galériákban megrendezett kiállítások a digitalizáció bonyolult kérdéseit és veszélyeit vizsgálják kortárs művészeti munkákon keresztül, fókuszálva a virtuális valóság, a közösségi média, valamint a technikai fejlődés társadalmi és mentális hatásaira. #képzőművészet #digitalizáció #közösségimédia

A Die Presse cikkében Jürgen Streihammer rámutat, hogy Orbán Viktor lélegzetelállító tempóban bontja le a Fidesz hatalmát Magyarországon, miközben kérdésként merül fel, hogy valósággal lehet-e rendre utasítani a törvényesség határát súroló eszközökkel végzett reformokat. #OrbánViktor #Fidesz #demokrácia

35 éve találkozunk itt, ez a hely különleges a magyar univerzumban. Ez a megértés helye, itt mindig egy nemzeti közösség néz szembe a helyzetével. Egy nemzeti közösség itt meghatározza, hogy mit kell tennie. Miután a mi közösségünk számára, akik itt vagyunk, a valóság legalább két részből áll, van egy spirituális és lelki valósága, valamint egy racionális valóság, ezért szoktunk ketten szólni Önökhöz. Arra pályázunk, hogy még hosszú ideig Tőkés Lászlóval megunhatatlan párost alkossunk.

Felföldi József, debreceni milliárdos, éles kritikával illette Dúró Dórát és a Mi Hazánk képviselőit az abortuszellenes parlamenti akciójuk miatt, kijelentve, hogy Dúró soha nem tapasztalta meg azt a nehéz valóságot, amellyel a legtöbb magyar nő szembesül, és hogy a politikai viták helyett a politikai vezetőknek inkább a gyermekvállalás körülményeit kellene javítaniuk az országban. #abortusz #DúróDóra #szívhangrendelet

Orbán Viktor reagált arra, hogy Sulyok Tamás köztársasági elnök aláírta az Alaptörvény módosítását, amely véget vet a megbízatásának, és kijelentette, hogy Magyarországon az önkény valósággá vált, amiért Magyar Péter és a Tisza Párt felelős, mivel erőszakosan eltávolították Sulyokot a pozíciójából. #OrbánViktor #SulyokTamás #Alaptörvény